Szükségem van Rád!

Nem kell a nőknek a rendes bánásmód - magyarázza nekem az egyik pasi az edzőteremben - hidd el nekem, semmi szükségetek nincs rá. Ott van az én drága szerelmem, az Esztike! Olyan gyönyörű! Annyira imádom a szép kis pisze orrát, a finom haját, meg az egész nőt, úgy ahogy van, de nem bánhatok vele jól, mert nem engedi. Ha kedves vagyok vele, rögtön veszekszik velem, beleköt mindenbe amibe csak lehet, elviselhetetlen lesz, zsarolni kezd, hogy nem szexel velem. Ha meg jól ráüvöltök rögtön tündérborsóvá változik, aztán ha még két pofon is elcsattan újraéled a szerelem kettőnk között. Pedig hidd el, úgy megölelgetném, nekem is hiányzik a gyengédség, hogy hozzábújhassak, hogy megszeretgessem, azért mert férfi vagyok még van szívem, igényem a szerelemre, a kedvességre. Isten tudja ti nők miért vagytok ilyen hülyék! Aztán meg miután kiprovokáltátok az agresszivitást, azt mondjátok, hogy velünk nem lehet együttélni, mert állatok vagyunk. Ki érti ezt? Talán az erő demonstrálására van szükségetek ahhoz, hogy biztonságban érezzétek magatokat, hogy elhiggyétek, meg tudunk védeni benneteket, de az is lehet, hogy valami egészen más dologról van szó, fogalmam sincs mi lehet az.

Csak hallgatok. A szemem sem rebben.

Gyávák vagyunk – vallom be. Nem merünk teljesen belemenni egy kapcsolatba. A megjátszáshoz, a durvasághoz, a kiabáláshoz értünk, ahhoz nem kell bátorság, arra bárki képes kortól, nemtől függetlenül. Úgy fejezzük ki egymás felé az érzéseinket, a pozitívakat és a negatívakat egyaránt, hogy kiabálunk, káromkodunk, fenyegetőzünk, verbálisan vagy tetlegesen ütjük-verjük a másikat, ahol csak lehet.
A mi oldalunkról azt kell mondanom, hogy nem ismerjük a saját nőiességünket. Nem merjük és nem tudjuk kiengedni a bennünk lakozó nőt. Erőlködünk, erősködünk, járatjuk a szánkat. Feleslegesen. Senkinek sem jó. Az érzéseink kimutatására már rég alkalmatlanok vagyunk, vagy ha mégis megpróbáljuk megtenni, általában rosszul sül el és inkább felhagyunk vele. A mai nőnek halvány fogalma sincs arról, hogy hogyan kell kedvesnek, gyengédnek lenni egy férfival. Az intimitás már rég álintimitás, őszinteségről szó nincs, mindenki csak úgy csinál mintha… A gyenge nő fogalma már a történelemé, mert hogy egy nő ma felvállalja a nőiességét, gyengeségeit, érzelmei kimutatásával, uram bocsá' kiszolgáltassa magát egy erős férfinak, az szinte lehetetlen…

Hány nő ismeri önmagát? Hányan tudják hogyan kell nőnek lenni? Persze, persze, nőnek születtünk, tehát nők vagyunk. De úgy is viselkedni, azért az már egy kicsit tudomány. Hol tanultunk volna meg? A család sem a régi már…

Ismerős a helyzet nálatok is, ugye? Segítségre szorulunk. Azt hiszem ha változtatni akarunk, csupán egyetlen megoldás létezhet mindkettőnk számára. Össze kell szedni minden erőnket és ha elsőre másképp nem megy csak becsukott szemmel, nekifutásból, akkor is ki kell mondani a másiknak, amihez a legnagyobb bátorság kell.
FÉLEK! HIÁNYZOL! ÖLELJ ÁT! SZERETLEK! SZÜKSÉGEM VAN RÁD!
Lehet, sőt, szinte biztos, hogy teljes értetlenség lesz a válasz. Ugyanis azt sem tudjuk, hogyan kell reagálni a szeretetre, de majd gyakoroljuk!

Írta: Agatha Seymour