Tettetjük az orgazmust vagy sem?

Sok férfi panaszkodik, hogy nincs otthon elég szex, esetleg sértődötten hozzáteszi, hogy a feleség a legdrágább kurva. El kell tartani gyerekestől, nyaraltatni kell, elviselni a hülyeségeit és minden áldott este "migrénje" van. Arról nem beszélve, hogy mindez jóval többe kerül, mint egy luxuskurva, aki legalább rendesen odateszi magát…

Hogy miért van ez így? Nos, sokkal összetettebb a kérdés mint gondolnátok. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a feleség vagy barátnő nem szereti a jó szexet. Sokkal inkább arról, hogy nem ismeri. Bármilyen furcsán hangzik, a statisztikák szerint csupán a nők 30 %-a él meg életében orgazmust, a többiek meg nem tudván miről maradnak le, nem hiányolják. Közülük az, aki párkapcsolatban él a házibéke kedvéért nagy ritkán átmászik az ágy másik felére, hogy a kielégítse a férjét és elejét vegye a családi vitáknak. Nem kevés erőfeszítésébe kerül úgy csinálni, mintha jó lenne, valjuk be nyugodtan, tetteti az orgazmust. Nem ismeri saját magát, nem ismeri a testét, sem vágyait, sem azt, hogy mire vágyhatna, mit kérhetne és nem is mer beszélni, kérdezni róla. S nem utolsó sorban fontos szempont, hogy nem akar csalódást okozni a férfinak, csorbát ejteni az önbizalmán, hogy az nem tudja őt kielégíteni.

Hallom a felháborodott bizonygatást: de amikor megismerkedtünk olyan jókat szerelmeskedtünk! Legyünk őszinték, mi nem tökéletes a szerelem rózsaszín felhőjében? Akármilyen is a másik, minden tetszik rajta, minden ami vele kapcsolatban van, minden amit csinál maga a tökély…

Aztán azt is hozzá kell tennem, hogy a ti szexuális kultúrátok is hagy némi kívánni valót maga után… A nők többsége esti két-öt perces aktusról panaszkodik, a gyengédség hiányáról, az önzésről, szexuális kihasználásról. Ráadásul a férfiak imádnak szexuálisan uralkodni a nőkön, aminek a "ravasz" nők szívesen alávetik magukat, hogy aztán uralkodhassanak a férfin s e szexrabszolgaságot a visszájára fordítva testi-lelki rabszolgát csináljanak a hímből. Ez lenne a kölcsönös örömszerzés, az a bizonyos adok-kapok? Bizonyos szempontból igen, de a testi szerelemnek nem erről kellene szólni és a jelek arra engednek következtetni, hogy valójában senki sem boldog attól amit kap.

Persze a döntés mindkettőnk kezében van. Sok idő, energia, őszinte odafigyelés szükséges a hatékony változtatáshoz. Nem könnyű sok év megjátszás után nyíltan beszélni az intimitásról, óvatosan kell megközelíteni a kérdést. Lehet azt is mondani, hogy mindegy, nem csak erről szól az élet, meg különben is, már mindenki megszokta és más helyen vagy módon keresi a boldogságot.

Had tegyek fel egy kérdést: Tényleg így akarjuk leélni azt a pár évtizedet amit ajándékba kapunk ezen a bolygón? Nem fogjuk megbánni
életünk utolsó tiszta pillanatában, hogy őszinteség,
szerelem és szenvedély nélkül éltük le ezt a
szemvillanásnyi időt? Biztosan nem fogunk rémségesen
szenvedni a gondolattól, hogy bármelyik pillanatban
élhettünk volna a lehetőséggel és mégsem tettük?
A változtatáshoz partner kell, nyissunk egymás felé,
még időben vagyunk, még itt vagyunk! Mit sem ér a női lét,
ha "csak" a nőiességét nem tudja megélni a nő a
kapcsolatban, a férfi meg a férfiasságát. Nos, mi legyen,
tovább tettessük az orgazmust vagy sem?