Soós Alíz

Soós Aliz vagyok, szomatodráma játékvezető, önismereti segítő, újságíró. Hiszek az önismeret gyógyító, életünket átformáló erejében. Én magam is azért mélyedtem el ezen a területen, mert éreztem, hogy valami nincs rendben, és a testem is jelzett, női betegség formájában. Megtapasztaltam, hogy nincs annál gyógyítóbb dolog, mint élményeket szerezi önmagunkról, a belső világunkról, és megfejteni a testünk üzeneteit. Segítőként a szomatodráma módszerével dolgozom. A tőlem telhető legnagyobb szeretettel, türelemmel, együttérzéssel támogatlak abban, hogy megismerd a testi és lelki folyamataid közötti rejtett összefüggéseket, ami a gyógyulás kulcsa lehet.





'Alkalmazkodom, tehát vagyok'- A kényszerű alárendelődés önszeretethiányt jelez

Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.

olvass tovább

A család kötelez? Akkor is, ha mérgező?

Sokan szenvednek attól, hogy a családjuk közelében lenni nem jó – mert ítélkeznek, kéretlen tanácsokat osztogatnak, bántóak, mindenbe beleszólnak -, de nem merik megengedni maguknak, hogy ne tartsák velük a kapcsolatot. „Mégiscsak a családom” – hangzik el gyakran a kliensek szájából.

olvass tovább

A bántalmazott belső gyermek

Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.

olvass tovább

Az önismeret illúzióvesztéssel jár

Gyerekként - bármilyen bántalmazó, elhanyagoló közegben nőttünk is fel -, az volt számunkra a természetes. Nem ismerünk mást. Amit kaptunk, azt azonosítottuk szeretetként, törődésként. Gyerekként idealizáljuk a szüleinket. Erre szükségünk is van, hiszen tőlük függ a túlélésünk.

olvass tovább

A család kötelez? Akkor is, ha mérgező?

Sokan szenvednek attól, hogy a családjuk közelében lenni nem jó – mert ítélkeznek, kéretlen tanácsokat osztogatnak, bántóak, mindenbe beleszólnak -, de nem merik megengedni maguknak, hogy ne tartsák velük a kapcsolatot. „Mégiscsak a családom” – hangzik el gyakran a kliensek szájából.

olvass tovább

Az „ikerláng”-szerelem a társfüggőség romantizálása

Rengeteg #spiribullshit kering az éterben, ezek egyike az ikerláng-kapcsolat vagy ikerláng-szerelem. Akik ebben hisznek, azt gondolják, hogy egyszer majd eljön a másik felük, akivel minden különleges, semmihez sem fogható. Valahol a világban él az ő lélektársuk, a tökéletes kiegészítőjük, akivel átélhetik az egységélményt, a teljes harmóniát.

olvass tovább