Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





A szeretetet lehet tanulni?

A szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.

olvass tovább

Félelmeink hálójában

Annyira tipikus. Ismerik azt az érzést, amikor a legnyilvánvalóbb helyzetekben váratlanul földbe gyökerezik a lábunk és úgy érezzük, képtelenek lennénk egy adott szituációban cselekedni, mert a félelem marokba fogja szívünket és hiába szorítjuk mellkasunkra a kezünket, próbálva fogást találni a nyilvánvaló fájdalmon, azon a torokszorító érzésen, ami minden határozott döntésünket egy vonással kettészeli?

olvass tovább

Hazug kapcsolat

Sokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.

olvass tovább

A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább

Szeresd magad jobban

A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.

olvass tovább

Ego nélküli szerelem

Múltam árnyai közt járok. Nézegetem régi emlékeimet. Mily régiek, mily valósnak hitt ábrándok vetődtek papírra... és mennyi minden változott azóta. Vágyaim, fájdalmaim létezőek voltak, erősek... lám, az idő mi mindenre képes. Megfakította, megkoptatta minden sebem.

olvass tovább

Önmagunkba vetett hitünk

Van az a pont, ami a lelkünkből mindent elnyel. Abban a pontban nem marad más, csupán a rákényszerített erő, hogy mozdulnunk kell valamerre, különben darabokra hullik az élet körülöttünk.

olvass tovább

A barátságról

Emberből vagyunk. Társas életünk számos alappillérre épül: van egy családunk, amire sokszor mondjuk, hogy nem mi választottuk. Van a párkapcsolatunk, amit ugyan mi választunk, de a csalódásaink halmozása miatt a régiek és az újak sem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretnénk.

olvass tovább

Nem kell, megütnöd, hogy verj – a verbális agresszióról

A gondolatoknak hatalma van. A kimondott szónak már teremtő ereje, két ember viszonylatában. Napjainkban a fizikai agresszió egészségesebb elmében és szervezetben nem elfogadott. Az, hogy tettel ártok a másiknak, ezzel megakadályozva, hogy ő jól érezze magát, elfogadhatatlan társadalmunkban. De mit mondanak a szavakról?

olvass tovább