Harmadik megbánás: Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet 

"A bűntudat mérgez. Az érzések kifejezése a boldog élet előfeltétele." Falakat építünk magunk köré, hogy ne tudjanak mások megsebezni. De ha túl nagyra nőnek ezek a falak, nem tudnak majd minket igazán szeretni sem. Ne féljünk kimutatni az érzéseinket és mondjuk ki, ami a szívünket nyomja. Lehet, hogy párszor megsérülünk majd, de megéri, ha lesznek majd körülöttünk olyanok is, akik őszintén szeretnek bennünket. Az őszinteség mindennél többet ér. 

Mindenkinek meg kell halnia, azonban saját magunk választjuk meg, hogyan élünk.

Negyedik megbánás: Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal

A magány ölni tud. Talán többen tapasztaljuk meg ezt idejekorán, mint kellene. Nincs annál fontosabb, minthogy legyenek az életünkben olyan emberek, akik elfogadnak és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Távoltartani magunktól mindenkit, csak azért, hogy ne sérüljünk, egyszerű zsákutca. A végén nem számít majd más, csak az, hogy milyen emlékeket viszünk magunkkal és mit hagyjunk más emberek szívében magunk után. 

A válságos pillanatokban, a legnagyobb fájdalom idején azonban nem sok ember marad, aki kitart mellettünk. Akik mégis kitartanak, azok az igazi barátok. 

Ötödik megbánás: Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

 A boldogsághoz néha tudatos erőfeszítésre van szükség. Szeretjük várni, hogy a boldogság kék madara magától az ablakunkba szálljon, és sopánkodunk, hogy mégsem jön az a fránya tollas, pedig néha éppen mi vagyunk azok, akik akkor sem vagyunk hajlandók észre venni őt, ha már régóta landolt a párkányunkon és a csőrével kopogtatja az ablakot. 

Hát, tényleg a mi választásunkon múlik. Ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, vagy ha magunkévá tesszük mások véleményét saját magunkról, akkor megakadályozzuk a saját boldogságunkat. Pedig nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk, nem igaz? Azzá válunk, amire engedélyt adunk magunknak. 

Bronnie könyve látszólag olyan kérdéseket feszeget, amikre magunktól is tudjuk a választ. De az igazság az, hogy nem elég ésszel tudni valamit, a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni azt. Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki el merjen indulni azon az úton, amit álmodott magának. És talán még nagyobb életigenlés kell ahhoz, hogy rajta is maradjon. Mert nem könnyű dolog szembe menni az elvárásokkal, az ítélkezéssel, És valljuk be, megküzdeni a kívülállóság érzésével sem épp egy leányálom. 

De ha mindezért egy önazonos, őszintén megélt élet a jutalom, akkor talán mégis megéri elindulni, nem igaz? 

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

• életszemlélet megbánás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!