A férfi, akiben nem tudsz megbízni

Rajtad is éreztem mindig ezt a pezsgést. Egyszerűen nem tudtál megállni, nem volt opcióként bekódolva a sejtjeidbe az, hogy néha pihenj, néha legyen jó az, ami van. Sugárzott belőled az éhség az izgalom iránt, ezért tudtam, hogy ha megkapod, akkor nem mondasz rá nemet. Tudtam, hogy oda fogsz menni, ahonnan az élet színes-szagos javainak illata szivárog, tudtam, hogy elbűvöl a tündöklés, a szépség, a gazdagság. Ismertelek. Tudtam, hogy téged ezek éltetnek, és nem fogsz soha nyugalomra és boldogságra lelni egy csésze kakaóval a kezedben mellettem, kettesben. Nincs is ezzel gond, sokan vágyunk erre, főleg fiatalon, és hazudik, aki azt mondja, hogy nem kápráztatják el a pompás dolgok. De az más, ha valakit ez éltet, ha valaki ebből tud csak erőt csiholni magának.

Nem tudtam nyugodtan elköszönni tőled, és jó szórakozást kívánni. Nem tudtam fesztelenül hazavezetni, és befeküdni az ágyamba, majd egy kellemeset aludni. Nem lehetett, még álmomban sem, mert tudtam, hogy ha kiszabadulsz, akkor ott bizony történhetnek dolgok.

Tudtam, hogy drogként hat rád az éjszaka varázsa, és élni fogsz a lehetőségekkel. Talán nem is az én bizonytalanságom volt ennyire erős, hogy nem hagyott békében létezni melletted, hanem a személyiségeddel kapcsolatos ismereteim, tudásom.

Ismerlek. Te vagy az a férfi, akit mindannyian megpróbálunk legalább egyszer megváltoztatni életünkben, mert minden más annyira jó veled. Megadod az izgalmat, a szenvedélyt, játékossá varázsolod a megunt mindennapokat, lenyűgöző humoroddal, udvariasságoddal és sármoddal leveszel minket a lábunkról. Egy dolgot azonban sosem fogsz tudni megadni nekünk: az érzelmi biztonságot. Elhalmozhatsz minket anyagi javakkal, az egész életünket egy nagy boldog kirakattá varázsolhatod.

De nem véletlenül félünk, amikor kilépsz az ajtón. Tudjuk, hogy onnantól átváltozol, mint a vámpírok éjszaka. Onnantól más világba lépsz be, és azt gondolod, hogy az, ami ott történik, nem lehet hatással a mindennapokra. Pedig minden tetted fájó tetoválásként hagy mély nyomot rajtunk. Egy életre.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.