Nem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?
Ennek a gyönyörű világrendnek hála, kiskoromban alig tölthettem minőségi időt édesapámmal. Amikor megszülettem, akkor is épp külföldön dolgozott. Egész családunk életét építgette fel tégláról téglára. A mai napig úgy gondolkodik felnőtt gyerekeiről, hogy mindig ötünkre keres, nem csak kettejükre édesanyámmal. Én ezt valahol elkeserítőnek tartom. Jó számítani a szüleinkre, de az ő életüket nézve, meddig tart ez a mókuskerék?
Nem látok az ő jövőjükben nyugodt nyugdíjas éveket, amikor apukám a fotelben hátradőlve csak olvasgat, filmet néz és élvezi egész élete munkája gyümölcsét. Bár az én apám nem ilyen típus, mindig halad előre, és cselekszik, otthon sem tud megmaradni a házon belül, mindig épít valamit. Édesanyám a hátország, így mindenben a segítségére van: bekészítve a kávé, reggeli-ebéd-vacsora, és bármilyen segítség kell, azonnal ott van neki. Ebben nőttem fel. Most anyagilag biztos talpakon állva és a férfiakkal közelebb megismerkedve elgondolkodtam azon, hogy nincs egyszerű dolgotok Uraim!
Nektek kell letenni egy sikeres szakmát az asztalra, hogy azután meg tudjátok valósítani az álmaitokat, majd később el tudjatok tartani egy egész családot, hogy a kedvesetek szüljön és gyereket neveljen? Mi marad nektek belőle? Este hazaestek fáradtan, aggódtok a hitelek, számlák és munka miatt. A kevés szabadidőtökben megpróbáltok férjek, jó apák, haverok és testvérek lenni. Ha van valami hobbitok, ami rólatok szól, azzal megint egyensúlyozni kell a család és köztetek. Mert haza kell érni fürdetésre, esetleg meccsre vinni a gyereket, vagy könyörögni a lányotoknak, hogy másszon ki hamarabb a fürdőszobából.
Én, ha választhatnék nemet, nem lennék férfi. Túl sok terhet kellene egyensúlyoznom a vállamon, sokkal több felelősséget, mint nőként. A mindennapi stresszt nem vihetem át a családomra, hanem mindig hazafele menet instant módon ki kellene kapcsolnom magamból a világot. Otthon az én szavamnak kellene a döntőnek lennie, és jó példát kell mutassak a gyerekeimnek. Jól meg kellene választanom a feleségemet, és utána egy életen keresztül lavírozzak a rejtett női problémák és viták útvesztőjében. Mindennek ellenére a munkám elvárja tőlem, hogy megváltsam a világot, és még mindemellett legyek önmagam, legyek férfi. Nem sírhatnám el magam akkor, mikor összecsapnak a fejem felett a hullámok, mert akkor gyengének tűnök. Nem betegedhetek le és nem eshetek le a lábamról, mert akkor a tehetetlenségemmel teljesen kikészíteném magam, hogy nem tudok pörögni és pénzt keresni és tenni, tenni, tenni. Mert ki tartaná meg a fél világot helyettem?
A férfi a teremtő erő. A férfi kiáramoltat, alkot, reformál és teremt. A férfi a családfenntartó akár holtáig is. A minta minden fronton. A férfi a védelmező, az erő megtestesülése, tehát nem fél, nem érez fájdalmat. A férfi nem sír, nem nyafog, és nem fordul magába, mert nem ezt várják el tőle.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez