A szülői köteléket nem a bírósági végzés vágja el ..

Sokszor elgondolkodom, hogyan tudsz úgy élni, hogy fogalmad sincs, mosolygott -e aznap a gyermeked? Volt -e mit ennie, vagy akár csak jól aludt-e?

Sosem értettem, emberek hogy képesek egy életen keresztül tudomást sem venni a gyerekükről? Próbáltam több irányból megfejteni, és valahol felmenteni azokat, akiknek ez rendben van. Magyaráztam magamnak is a genetikával, a neveltetéssel, vagy szimplán csak azzal, hogy a férfiak és a nők különböznek.
De egyszerűen, egyik opció sem esik abba a kategóriába, ami számomra erkölcsileg és értékrendben átmenne azon a bizonyos szűrőn.

Mondjuk ki: Ez baromira nem elfogadható!
És itt most nem azon helyzetekre gondolok, ahol élethelyzet, külső tényezők, vagy döntésből adódóan úgy alakul, hogy ilyen helyzetbe kényszerül a szülő. Bár, ez is megérne egy hosszabb gondolatmenetet, de most nem ebbe az irányba szeretnék elindulni, első körben. Sajnos manapság egyre több család bomlik fel. Míg régen, szüleink – nagyszüleink idejében egy életet éltek le a kiválasztott pár mellett, addig manapság minden második házasság bomlik fel. De vajon mi lehet ennek az oka? Régen könnyebb lett volna? Mi változtunk, vagy a Világ? Esetleg túl nagy szabadságot kaptunk, és ennek következtében felszínesebbek lettünk? Ilyen – és ehhez hasonló kérdésekre keresem néha, álmatlan éjszakákon a válaszokat, de az igazság az, hogy valószínű nincs rá egybe hangzó, kőbe vésett „azért mert…”.

Az viszont mindentől függetlenül a legelszomorítóbb, hogy ezen kapcsolatok felbomlásánál a legtöbb esetben gyermek is érintett. És abban azt hiszem mindannyian egyetértünk, hogy ő az, aki egyáltalán nem tehet arról, hogy a szülei között a kapcsolat megromlik.

Félre értés ne essék, egy percig sem gondolom úgy, hogy benne kellene maradni egy rossz kapcsolatban csak azért, mert közösen vállaltunk gyermeket. Mi sem igazolja ezt jobban, minthogy én magam sem maradtam benne egy mérgező légkörbe, csak azért, mert „így lenne helyes.” Kifejezetten azt gondolom, hogy a gyermeknek egy boldog – kiegyensúlyozott anyára és egy boldog – kiegyensúlyozott apára van szüksége. Ezáltal pedig lehetősége lesz egy boldog – lelkileg egészséges, biztonságot nyújtó közegben felnőni. Ezen mondat olyannyira az elmémbe égett, hogy a jogi megfelelőjét is képes lennék – álmomból felkeltve is – bármikor elmondani.

A szülői köteléket nem a bírósági végzés vágja el .. - - -

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!