A tükör előtt állva

Mindenki eldöntheti, hogy mit tesz az életében. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy csak lopva, a külsőre fókuszálva nézzen a tükörbe. Én belenézek. Nem csak a külsőmre koncentrálva. Mert talán én magam fáradtan bele egy olyan ördögi körforgásba, aminek nem is voltam része soha.

Mert látom, szinte kézzel tapintható az emberek halott szelleme. Élnek és felkelnek minden nap. Sminkelnek, leheletnyi vagy erős színeket használva. Belebújnak a frissen vasalt öltönybe, és parfümöt hintenek magukra. Aztán elkezdődik a nap és a szokásos, monoton módon el is telik, aztán bebeszéljük maguknak, hogy jól van ez így. Pedig ez nincs jól így, belül a lélek haldoklik.

Kívülről csak a tökéletes máz csillog, ami belül van az pedig szétesik. Este, mielőtt ágyba bújnál levetheted a ruháidat és tisztára csutakolhatod magad, de az érzéseid, a valódi vágyaid csupaszon lebegnek előtted, hiába csutakolnád őket.

És ilyenkor fáj, ilyenkor nehéz, de úgyis megy minden tovább, nem? Ezzel nyugtatod magad. Vagy pedig másnap felkelsz, és mielőtt kicsinosítanád magad, végre valahára, tényleg belenézel a tükörbe.

• életszemlélet érzések lélekhangok

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Rebeka