A világnak dolga van velünk

Tényleg együtt kell lenni, főleg azok számára lehet ez most nehéz, akiknek nem jó a kapcsolatuk. Mikor már láttad az összes sorozatot, amikor eleget beszéltél telefonon a barátokkal és majd ha úgy érzed unatkozol, nem marad más mint a kommunikáció. Azzal az emberrel, akivel egyébként most élsz együtt igazán, mert végig ott van veled. Az ember, akit a hétköznapokban reggel és este látsz, aki lehet érkezés és távozás az életedben. Tudod mi lesz veletek? Ki fog most derülni, mert most beszélgetni kell egymással, használni mindent amink van és meg kell értenünk egymást. Ez most mindenkinek feladat, hogy ember legyen, hogy lássa azt, amire a mindennapokban nincs időnk. Valójában a sok veszteség mellett, nyertünk. Hogy mit?

IDŐT, ami kevés. Most is kevés, de könnyen történhet radikális változás, könnyebb megérteni, hogy ez az a pillanat amiben csak egymásra hagyatkozhatunk. Majd amikor befejezzük az egymásra mutogatást, hogy mindennek a felelősét keressük, amikor már nem akarjuk a miért-et keresni, csak megoldásokat és tényeket keresünk, akkor fogjuk belátni, hogy az ami most van, mennyire a mi dolgunk. Daráljuk a napjainkat, hajtjuk a pénzt, hogy legyen miből jól élnünk, de amikor már van elég akkor meg attól félünk, hogy elfogy, vagy még több kell. Annak, aki elhanyagolta a munka miatt a párját/családját, annak is megmérettetés lesz ez. Számos próbán kell átmennünk önmagunkkal és a partnerünkkel együtt. De ami örök, ami a miénk volt és marad is amíg van időnk, sőt mikor már nincs akkor is az nem más, mint a család.

Májusban lesz a születésnapom, elképzelésem sincs, hogy mi lesz addig, hogy meddig ég le a világ lelkének kanóca. Nem tudom, hogy magamat vagy a túlélést kell ünnepelnem. Még nem tudom, hogy ki lesz ott velem, mert nem tudom azt sem, hogy lesz a holnap. Idén minden más lesz. Csak annyit szeretnék, hogy a szeretteim legyenek velem, hogy a megölelhessem a nagymamámat, hogy a barátaim átjöhessenek hozzám és megpusziljanak. Hogy üljünk le egy asztalhoz és együnk meg valamit együtt, miközben arról beszélünk, hogy milyen jó dolog az, hogy vagyunk egymásnak. Nem a szülinapom a fontos, hanem az, hogy azok akik szebbé teszik az életemet velem legyenek azon a napon.

De amíg várunk, születhetnek nagy dolgok is. Olyanok, amik hirtelen jöttek csak úgy, mint maga a vírus. Amire nem számítottunk de velünk történik és örülhetünk annak, hogy ebben a nehéz időszakban van valaki akivel jó, akivel elviselhetőbb a várakozás. Akivel szívesen beszélsz, aki még nem ismer de akar. Így valami egészen új és megmagyarázhatatlan történhet, mert nagy kaland felfedezni a másikat. Ez a társasjáték lényege, hogy élvezd, hogy izgulj és ne érezd azt, hogy unalmas. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt az embert, akivel az sem baj, ha épp nem hatost dobott az életben.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.