Akik a lelkünkben élnek tovább..

Veled van a közös emlékeitekben, amit senki nem vehet el tőled. Ott van, amikor erős vagy, és kitartasz, pedig más már rég feladta volna. Megjelenik a szád melletti gödröcskében, amikor mosolyogsz. Benne van egy mesében, elbújva a sorok között, melyet újra és újra felidézel esténként. Ott van egy rajzban, egy rosszul kanyarított t- betűben, de még a le nem írt, ezernyi gondolatodban is.  Megbújik egy szomorú szempárban, és a legváratlanabb pillanatban is jelen lesz, amikor szükséged van rá. Ott van a nehezebb döntéseidnél, és benne van minden válasz nélkül hagyott kérdésedben.  Jelen van a fontos napokon, melynek a dátumát csak kevesen tudják, és ott van abban az apró lángban is, ami a meggyújtott mécsesben pislákol vissza rád.

Benne van a kimondott szavaidban, és a választékosan megfogalmazott mondataidban is. Veled van, és nem tűnik el, magaddal viszed egy életen át. Mert azok a kapcsolatok, amelyek a lelked mélyében köttettek, nem múlnak el, soha! Olykor kicsit elhalványodnak, néha kicsit csendesebbek, de ott vannak. Hisz az érzést, az emlékeket, és a közös pillanatokat nem veheti el tőled még a legborzasztóbb tény sem, akkor sem, ha a hívott szám már nem felel.

És igen: Bár fizikai értelemben már nincs veled, de mindaz, amit adott neked: örök.

Sok mindent elvehet tőlünk a sors, de az emlékeinket soha. Az emlékezéshez pedig nincs szükség nagy dolgokra. Olykor csak egy kis csend, pár önmagunkkal töltött perc, vagy egy katicabogár is elég..

„.. mert a szeretet nem szól, az néma csendben jár!”

• elmúlás elveszíteni lélekhangok

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!