Az apró örömöket elfelejtjük

Igen ám, ez így van – ismered el – ,de akkor hol vannak az én álmaim, azokkal mégis mi lesz?

Úgy vélem, lehetetlen, hogy ne váljanak valóra. A hit és pontosan ez a fajta belső indíttatás fogja előbb-utóbb meghozni a várt eredményt, lehetőséget. Az apró örömök, a kis dolgok, amiktől igenis többek leszünk, és a hit. A hit az álmainkban, saját magunkban, és azokban akik kapcsolódnak a lelkünkkel, feltétel nélkül.

Rá kellene jönnünk végre, hogy a saját életünket éljük, nem valaki másét.

Ha mégis így lenne, akkor valami nem klappol. Akkor még nem született meg benned igazán az az elhatározás, hogy az leszel, aki tényleg vagy, és próbálsz tenni mindazért, amire vágysz. Nem baj, ha ezek tényleg csak apró lépések. Mindennap egy kis lépés, és előrébb is vagy. Hosszú az út, ez tény, de végül ott fog előtted díszelegni a célszalag, amit tiszta szívvel és becsülettel szakítasz majd át.

Nem a képesség veszett ki belőlünk. Igazából, nem is tudom, hogy képességnek kellene-e ezt nevezni. Úgy vélem, az apró örömök felismerése és megélése velünk születik. Bennünk élnek nagyon is, csak a világ torzult értékrendje igyekszik nagy erőkkel kiszakítani belőlünk mindezt. Rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e, vagy sem, és rajtunk múlik az is, hogy hogyan applikáljuk vissza ezt a velünk született részünket, ha egyszer már sikerült elvenni tőlünk.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!