Ezért vagyok egyedül

Nekem rá van szükségem, és neki rám. Épp ezért van minden jól, pont most, és soha sem későn. Nem akárkit akarok és nem azért, mert ez a normális a világban, ez az elvárás, hanem mert teljes akarok lenni, tudni, hogy mit akarok, és csak a szívem igazsága szerint élni. Ha őt választom az bizonyosság lesz, hogy Ő az enyém, én az övé, és nem biztonságból hozott döntés. Én már nem valakivel akarok lenni és dráma szakkörösdit játszani, a fejemhez csapni, vérző sebeket ellátni magamon és egymáson, csak mert nem voltunk önmagunkhoz őszinték. Én veled akarok haladni és növekedni, teremteni.

Ünneplőbe öltöztetem a lelkem mire ide érsz, minden nap megteszem, de csak is magamért, mert jól esik szeretni magamat és mert jól esik megtenni minden olyan dolgot, amivel ezt kifejezhetem önmagam felé."

Ehhez kell a magamra szánt idő. Ezért az a választásom, hogy most nincs senkim, mert magamat készítem elő, hogy készen álljak rád. Takarítok, és rendezek magamban mindent, ami nem oda illő már, és helyet csinálok minden olyan dolognak, ami én vagyok igazán és Neked, hogy tisztán kapcsolódhassunk, mikor eljött a mi időnk. Ünneplőbe öltöztetem a lelkem mire ide érsz, minden nap megteszem, de csak is magamért, mert jól esik szeretni magamat és mert jól esik megtenni minden olyan dolgot, amivel ezt kifejezhetem önmagam felé. Egyre lakhatóbbá teszem megkövült, poros szívemet, élek, úgy, hogy közben élvezem a lomtalanítást, szerelmes leszek az útközben felfedezett énembe, abba, aki ott lapult a fátyol mögött, akinek sokáig mondtam nemet, csak hogy ideig - óráig valami működjön. Nem! Önbecsapás volt, de már nem kell, már nem ez boldogít, már inkább jobb egyedül lenni most és önmagamra lelni, mint 100 hamis és üres illúzióban szerencsétlenkedni, mert nekem már nem az útjelzők kellenek, nem az akárkik, nekem csak te. Ma már a félelem talán nem is ott kezdődik, hogy valaki egyedül van, és nem kapcsolatban, hanem talán ott, amikor kapcsolatból kapcsolatba menekülünk, csak hogy egyedül ne legyünk.

Én boldog vagyok egyedül, boldog vagyok akkor is, mikor néha nem, mikor nem jó, hogy nem vagy még itt, mégis tudom, hogy most ez a jobb, ha ez van, akkor biztosan, és én kihasználom, a kapott időt magamra. Nem ítélem meg az emberségemet, és tökéletesen szeretem a tökéletlenségemet. Hogy hogy érzek, csak megélem, és átengedem, nem drámázom, de intenzív vagyok, sokszor még könnyek közt is kacagok. Nem várlak, hanem tudom, hogy vagy, nélkülem is, ahogy még én is nélküled, és ez a még külön töltött idő tudom, csak megédesítik és igazzá teszik majd az együtt töltött perceket, a mi időnket, hogy te is én is készen érkezzünk meg egymás mellé. Addig is, köszönöm kérdéseit mindenkinek, fantasztikusan vagyok egyedül, élvezem, hogy megélhetem végre önmagamat és azért nincs valakim, mert vele már egymás fogadására készülünk.

Továbbiak itt és itt!

Előző

2 / 2. oldal