Azonban ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadni a kialakult helyzetet, beleragadni egy majdnem kapcsolatban. És ebben rejlik a felejtés nehézsége, hogy olyan kapcsolatot kell elfelejteni, ami el sem romlott, el sem kezdődött, ott vannak a remények, sokszor az érzelmek is, csak éppen nem úgy szeretnek, ahogy mi. És itt fontos hangsúlyozni, hogy a probléma nem az, hogy nem úgy szeretnek, hanem hogy ez a másféle szeretet már annyira nincs a sajátunkkal és az elvárásokkal összhangban, hogy az ehhez való alkalmazkodás egyszerűen már megölné magát az érzést is, mert egy önzetlenül szerető ember nem tudja elviselni az önző szeretetet és ha van méltósága nem is szeretné.
Tehát úgy kell kitörölni valakit az életünkből, hogy nem szeretnénk valójában ha menne, nagyon is jó lenne, ha maradna, de nem így, hanem bátran beleállva a kapcsolatba, vállalva az érzéseit, ha azonban ezt nem teszik meg, nem hagyhatjuk kiszipolyozni a szeretetet, jobb méltósággal felállni az asztaltól, amíg maradt belőle. Fájdalmas és nehéz döntés, de muszáj felejteni valahogy, aminek sajnos nincs receptje, az idő sem biztos, hogy barátja lesz, a távolság a hiányérzetet is fokozhatja, de egyben biztos vagyok, ha eljött a pont, ahol már a másik fél csak elvesz és kihasználás érzése felbukkan, lépni kell. Hiszek abban, hogy akinek az életünkben van a helye, az ott is lesz, és ez a hit adhat erőt a tovább lépéshez.
Ha dolgunk van valakivel, úgyis felbukkan még az életünkben, ha nem, akkor pedig valami sokkal jobb, sokkal inkább nekünk való vár ránk. Minden okkal történik!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez