Felesleges játékok

Nem játszottam szerepet, talán el is kezdtem önmagamként mutatkozni neked, levetkőzni mindent ami védekezésből épült körém. Mert eddig ott volt bennem a kétség mindig és mindenkinél, hosszú idő után először éreztem magam szabadnak. Nem viseltem az élet pórázát, nem tépte a lánc a nyakam, ha meg kellett szólalnom. Fáj, annyira fáj az érthetetlen és a felfoghatatlan. Én hagytam neked, hogy láss engem, annak aki vagyok.

Ez lett volna a hibám? Hogy még mindig van bennem remény,hogy nem félek önmagamnak lenni és azt adom amit tudok. Ez lenne az én hibám, hogy keresek valakit, akivel megoszthatom az életem sokszínűségét, hogy vágyódom rá. Arra, aki képes ezt elfogadni, hogy nincs félrevezetés, mert ez a nő én vagyok. Velem nem érdemes ezt tenned, azt is mondtad, hogy őszintén mindig elmondod majd ha valami nem jó neked. Én ezt várom,még most is várom, hogy mond el nekem őszintén mi történt. Ki állt közénk? Ki mondja, hogy nem én kellek neked, mikor 72 órája még vágytál rá, hogy láthass, hogy hallhasd a hangom. Azt tervezted, hogy fogsz meglepni és csak abban erősítettél, hogy nem fogsz eltűnni. Megígérted, hogy nem teszed. Nem csak mondtad, akartál is mert éreztem nem mondhatod hogy nem. Már csak azt nem tudom mit tehetnék én még, hogy miért van ez velem, hogy mitől félsz, ha ez a baj. Álmodtál valamit nélkülem? Talán zavarhat téged bennem valami ?

Mindenki elméleteket gyárt mert a konkrétumoknak nincs helye az életben. A sok kérdés marad az égben, a válaszok meg ott bújnak valaki párnája alatt esténként. Nem nyílnak meg, nem őszinték. Mennyivel jobb világ lenne, ha az emberek őszinteséget használnának ármányok és csalfaságok helyett.Téged láttalak, embernek és férfinak, most meg álldogálsz tétlenül a homályban. Nem akarlak elképzelni, gyere és mutasd magad újra.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.