Ha férjhez mennék az a baj, ha nem, akkor az…

Ha egy nő férjhez akar menni és „normális” párkapcsolatot, az a baj. Ha nem akar férjhez menni és klasszikus párkapcsolatot, az a baj.

Szerintem mi a klasszikus párkapcsolat? Szerintem az, amikor összebútorozunk és néhány évtized alatt rituálisan kinyírjuk egymást. Valójában, ha már átmentél egy-két komoly szíváson, akkor természetszerűleg nem kívánsz újra belelépni egy ilyenbe. Viszont! Hiába volt szar, a mintáid olyan mélyen vannak benned, hogy függsz tőlük, és azt, ami nem ilyen, hiába vágynál rá, elutasítod.

Ha férjhez mennék az a baj, ha nem, akkor az… - - - házasság, párkapcsolat, párkapcsolati minták,

Egyszerűen: lényegében hiába utálod, a rituális kinyírást fogod választani egy másik emberrel is. Mert azt érted, abban el tudsz igazodni, ott hozhatod, amit megszoktál. Vagy: rettegve menekülsz minden kapcsolódástól, mert mindegyikre rávetíted azt, ami volt.

Aztán ha meg találkozol valakivel, aki elvileg azt tudná megvalósítani, amit mantrázol magadnak: lehessek önmagam, ne gyilkoljuk egymást, legyen saját életem, ne cseszegessenek, ne gyilkoljanak; beleszaladsz abba, hogy rohadtul hazudsz magadnak. Vágysz a jóra, de nem tudod választani, mert ahhoz meg kéne haladnod a régi beidegződéseidet.

Döbbenet, hogy a társadalom nagy része, milyen kiégett, zavart és reményvesztett. Lényegében azt tartja normálisnak, ha szarul él. A jót meg két kézzel tolja el és gyanúsnak tartja. Döbbenet, hogy mennyire nincs reményük egy magasabb rangú kapcsolatra, mennyire szomorú módon törődnek bele abba, hogy nincs boldogság, szabadság, szeretet.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.