Hullámvasútra ültem ahhoz, hogy elengedjelek

De nagyon nem mindegy. Földre ültetett az elengedés, és lehelt még egy csókot az ajkamra. Emlékekkel nehezítette a vállam, melengette, majd összeszorította a szívem. Kért, hogy maradjak még ülve, és egy pillanatra valóra váltottam az általa teremtett illúziót, miszerint innen képtelen vagyok felkelni – ezért magamat megadva, engedelmesen csücsültem a földre. Aztán eszembe jutott a hullámvasút, az eddig bejárt út, és szép lassan tudatosult bennem, hogy nem más, hanem bizony az utójáték ül velem szemben. Erőt vettem magamon, és elővettem a jómodorom. Kezemet nyújtottam, és búcsúzni kezdtem – mert innen természetesen felállok, és mihamarabb újra útnak indulok.

És hogy ez volt-e az utolsó ilyen alkalom? Amíg benne vagyok, nem tudhatom. De a messzi távlatból majd képes leszek egyszer látni és megmondani. Sőt, képes leszek lerajzolni, és lefesteni a saját hullámvasutam, amire akkor váltottam jegyet, amikor eldöntöttem, hogy végleg elbúcsúzom Tőled. De mindehhez először természetesen, távol kell lennem – ezért most fogom  magam, és tényleg elengedlek.

• elengedés érzelmek fájdalom

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!