Kitartani egymás mellett

Mert mi azon nyomban ott termünk és felrázzuk. Mert a szerelem értéke apró dolgokban rejlik. A reggeli odabújásokban, a csókban, amit még akkor sem felejtünk el, ha tudjuk, hogy le fogjuk késni a buszt, a meglepetés virágcsokrokban az asztalon, a boltban meglátott kedvenc rizspudingban, az esténként közösen elkészített vacsorában, az esti film előtt egy random popsi rázásban, mert tudjuk, hogy a másik könnyesre fogja magát nevetni tőle, a meglepetés reggelikben vagy csak egy egyszerű étcsokoládéban. Az ölelésekben, a mosolyban, az ötletekben, a tervekben, az egymás szemébe nézésében. Ezekkel is bizonyítva, hogy őt szeretem. Tetőtől talpig őt.

Nem a drága kocsiját, a luxus éttermeket, vagy a szép ruhákat. Őt, aki reggelente még kómás, őt, akinek, ha szúr a bajusza is csókokkal halmozom el, őt, aki nem zárja le normálisan a fogkrémes tubust, őt, aki csak lágyan szereti a tojást és rosszul van, ha keményre kell csinálni a másik miatt, de képes inkább külön serpenyőbe csinálni, mert tudja, hogy örömöt fog okozni. Őt, aki esténként csak film mellett tud elaludni, őt, aki a papucsát mindig az útba rakja. Egy embert, aki olykor ugyanolyan fáradt, mint én, akinek tiszta és őszinte lelke van, akárcsak nekem, akivel hasonló gyermekkorunk volt és tudjuk, hogy milyen az, hogy küzdeni és nem feladni, akivel bármilyen nehéz is néha együtt élni és nehéz szeretni, de vele vagyok, mert eszembe jutnak, hogy mennyi mindent adtunk egymásnak és nem engedem a sorsnak, hogy közbeszóljon, mert én akkor is szeretem őt.

Minden kapcsolatban eljön az az idő, amikor ránézünk a másikra és megszólalnia sem kell, érezzük a gondolatait. Amikor egy arcrezdüléséből látjuk, hogy most boldog, szomorú, vagy dühös. Amikor tudjuk, mikor kell egy kis én időt adni neki. De mindezek ellenére a legrosszabb és a legboldogabb napjain is imádjuk őt. Kívül-belül, úgy ahogy van. Már nem haragszunk, csak mosolygunk. Kitartunk, mert szeretjük, mert hozzánk tartozik.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!