Kint az eső mossa tisztára a földet, azt kívánom bárcsak az én szívemből is kimosná minden emlékedet. Nem hiszek abban, hogy a szívünknek ellent kéne mondani, de beismerem, ha valamiért nem érdemes tovább harcolni. Fáradt lelkem kedvtelenül mered a mába, kiégett, üres, szomorú és csalódott. Azt hiszem ilyen érzés lehet, mikor feladunk egy szívünkben dédelgetett, sokat jelentő, kedves álmot.

Azt hiszem ilyen érzés lehet, mikor feladunk egy szívünkben dédelgetett, sokat jelentő, kedves álmot.

Hiszen én csak az a lány vagyok, aki későn érkezik, és korán távozik. Akivel a négy fal között pár órára látszólag boldog vagy, de ha tekintetünk az utcán találkozik, úgy teszel, mintha nem ismernél. Én vagyok az a lány, akinek egy pillanat kellett, hogy a szívébe lopd magad, és évek, olykor fájdalmas tapasztalatai is kevés volt, hogy kiirtsd belőlem magad, mert én vagyok az is, aki elfogadta és szerette minden arcodat. Én vagyok az a lány, akinek szólnod sem kellett a bajban, hogy melletted legyen, pedig én vagyok az a lány is, aki rád nem számíthatott igazán semmiben. Én vagyok az a lány, aki azért hallgatott, mert türelemmel fordult feléd. Aki, amíg te aludtál, remélte, hogy egyszer talán a szívedhez is elér.

Én voltam az a lány, aki hagyta, hogy a vágyaidat megéld, aki magáról megfeledkezve viszont örömöket sem remélt. Én voltam az a lány, aki felismerte magát benned, aki útközben megerősödött, és egy kislányból nővé vált melletted. Én vagyok most az lány, aki rólad ír pár sort, hátha könnyebb lesz így a lelkemnek. Végül én leszek az a lány, aki nem azért mond le rólad, mert már nem szeret vagy, mert hibáztál. Hanem mert elfogadom, hogy Neked nem leszek sosem az a lány, akit felvállalsz és szeretnél igazán.  

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• búcsú elengedés érzelmek lemondás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!