Szeretem, ha egy férfi...
Szeretem, ha egy férfi nem arrogáns, agresszív, és túlzottan domináns módon nyilatkoztatja ki a férfiasságát, hanem tudja, mi az ösztönös, szívből jövő szeretetteljes gondoskodás. Szeretem, ha egy férfi kiveszi a nő kezéből a csöppet sem odaillő dolgokat, hiszen egy húsklopfoló igazán nem szögbeverésre való. Szeretem, ha egy férfi mindezek ellenére tudja, hogy egy nő mindent meg tud csinálni saját maga, és szeretem, hogy mégsem hagyja ezt neki.
Szeretem, ha egy férfi teljes szívével tud szeretni, akkor is, ha elfogyott a lendületem és a hitem, akkor is, ha nehéz szeretni, ha még önmagamat sem szeretem.
Szeretem, ha egy férfinak nem esik nehezére a dicséret, és a pozitív megerősítés. Szeretem, ha egy férfi nem mérgez, és nem lehúz, hanem észrevétlenül terel a jó ösvény felé, ha gondolatai megerősítenek, építenek. Szeretem, ha egy férfival személyiségem pozitív irányba fejlődik. Szeretem, ha teret ad nekem, a meglátja bennem a csillogó kincset, ha fejlődni enged, ha szelíd erőszakkal kiráncigál a jól bejáratott komfortzónámból, ha elém tár egy másik látásmódot, ami másképpen szép, és másképpen nagyszerű. Szeretem, ha egy férfi nem birtokol, nem tekint tulajdonnak, ha nem ír elő önkényesen számomra mindhalálig betartandó életszabályokat. Ha nem korlátoz, nem zár szerelemketrecbe, és nem enged érzelmileg kiéhezetté válni, nem hagyja, hogy a szutykos földről szedegessem a szeretetmorzsáit.
Szeretem, ha egy férfi nem a másik felem, ha nem vagyunk csonka félemberek, nem keresünk kiegészítést, bár lelki szimbiózisunk legyen mély, eltéphetetlen, tanuljuk meg egymást, és fejezzük be, tegyük teljessé a másik elmondatlan mondatait is. Szeretem, ha egy férfit úgy szemlélhetek, mintha régről ismerném már, ha beleillik életem díszleteibe, mintha mindig is ott tett-vett volna körülöttem, ha nem harsány és nem taszít. Szeretem, ha egy férfival nő lehetek, hogy bújhatok, dorombolhatok, simogathatok, gondoskodhatok, hogy lehetek vadmacska, vagy törleszkedő cica, és lubickolhatok az összes női szerepemben. Szeretem, ha egy férfi tenni, teremteni akar, ha nem passzív kanapéhuszár, és megátalkodott, mindig befuccsoló álomgyáros, ha nem támaszkodik, ha önmagának, és másoknak tett ígéreteit betartja.
Szeretem, ha egy férfi teljes szívével tud szeretni, akkor is, ha elfogyott a lendületem és a hitem, akkor is, ha nehéz szeretni, ha még önmagamat sem szeretem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez