Tényleg szükségünk van kapaszkodókra ahhoz, hogy önmagunk lehessünk?

Vannak, akik szerint nincs véletlen, de nem tudják megfogalmazni, hogy mit jelent az ok-okozat a való életben, vagy épp a saját életükre levetítve. Vannak, akik szerint nem történhet minden okkal, de véletlenül sem. Vannak, akik elvakultan hisznek abban, hogy minden okkal történik, és a legapróbb történést is meg tudják magyarázni úgy, hogy kizárt, hogy véletlen legyen. Ahány ház, annyi szokás. Mint egy örökös háború a két nézőpont között. Mintha kötelező lenne választani az egyik és másik között úgy, hogy igazából valójában egyikben sem hiszünk, vagy egyiket sem ismerjük, mert igenis létező dolog, hogy valaki azt mondja, hogy minden okkal történik, de közben nem hisz ebben százszázalékban.

A véletlen-, és az ok-okozat mögé bújás kapaszkodó. Kapaszkodunk, mert, amíg valamivel meg tudjuk magyarázni a történeteket az életünkben, addig nem eshetünk szét. Az emberek többnyire azt hiszik, hogy szétesni maga a legnagyobb gyengeség, dráma, és semmi értelme sincsen, de ez nincs így. Szabad szétesni sőt, van, hogy csak az segít önmagunk újjáépítésében. Szabad sírni, és szabad kikiabálni magunkból az ürességet, a dühöt, a csalódást. Szabad néha teljesen kifordulni magunkból, és igazából honnan is tudhatnád, hogy az a kifordulás nem pont az a részed, amit eddig nem mertél felszínre engedni azért, hogy nehogy elítéljenek mások?

De nem élheted le így a teljes életed. Nem bújhatsz ideák, maszkok, megfelelési-kényszerek mögé csak azért, mert egyszerűbb beolvadni a tömegbe, mint néha az emberek ellen sétálni. Nem élheted le az életedet úgy, hogy mindig kreálsz magadnak egy B tervet az A mellett azzal az indokkal, hogy kapaszkodókra szükség van, hiszen bármi megtörténhet. Igen, bármi megtörténhet, pont ezt hívják életnek. Igenis éld meg az életedet úgy, hogy nem kapaszkodsz semmibe és senkibe, csak és kizárólag te vagy és a döntéseid. Igenis éld meg, amikor a két szék közül a padlóra esel, és ne próbálj meg azonnal egy harmadik széket keresni csak azért, hogy megmenekülj a zuhanástól. Meg lehet magyarázni azzal, hogy pont arra jött az a lehetőség, de tényleg igaz lenne? Van, hogy annyira félünk a zuhanástól, vagy épp az egyedülléttől, hogy ahhoz, hogy ezeket elkerüljük, bármibe és bárkibe belekapaszkodnánk. És van, hogy ezt a fajta menekülést is ok-okozatnak valljuk.

Tényleg szükségünk van kapaszkodókra ahhoz, hogy önmagunk lehessünk? - - - életszemlélet, kapaszkodók, ok okozat,

A véletlen-, és az ok-okozat is valamilyen szinten menekülés önmagunk szembenézésétől, vagy épp hárítás a felelősségünk vállalásától. Egyik lehetőség sem szól arról, hogy mi hogyan vállaljuk a felelősséget, hanem megpróbáljuk valamivel vagy valaki mással megmagyarázni. Amikor már szétszed minket egy döntés, egy szituáció, akkor van, hogy elintézzük azzal, hogy “úgy fog történni minden, ahogy történnie kell”, és félrerakjuk. Nem az a baj, hogy hiszünk valamiben, hanem az, hogy természetesnek vesszük, és van, hogy átessünk a ló másik oldalára, ahol elhisszük, hogy nekünk semmiféle felelősségünk és döntési jogunk nincsen, mert hiszen ok-okkal történt az velünk, ami. Vannak emberek, akik elhiszik, hogy az a hit, hogy nekik semmiről nem kell gondolkodni és dönteni, mert Isten dönt helyettük. Ők arra próbálják rávenni saját magukat, hogy ne gondolkodjanak annyit, hiszen van egy Hatalom, ami pontosan tudja, hogy mi a jó nekik.

Ez a legnagyobb elveszettség. Soha nem dőlhetsz hátra. Soha nem adhatod ki az életedet semminek és senkinek. Az, hogy hiszel valamiben, nagyon jó, sőt, szükség van, hogy valamiben higgy, és ez bármi lehet. De nem lehet kapaszkodód. Nem lehet kapaszkodó a partnered, a házastársad, a családod, a legjobb barátaid. A szeretet, a feltétlen nélküli szeretet nem kapaszkodó, és nem is függ semmitől. Nem játszadozik veled, és te sem játszadozol vele. A kapaszkodó valójában azt jelenti, hogy önmagadban nem hiszel, hogy önmagadat nem tudod valahogyan elfogadni, vagy lehet, hogy még nem is érezted szükségét annak, hogy szembenézzél saját magad tükörképével. Kapaszkodót használsz, B terveket szervezel, mert félsz a zuhanástól. Miért félsz a szétesés lehetőségétől? Miért tartasz attól, hogy biztonságiháló nélkül menj át az éppen következő függőhídon két hegy között, alattad egy óriási mélységgel? Mitől tartasz a legjobban?

A kapaszkodók az életet egyszerűbbé teszik, de nem boldoggá. Benne ragadsz a komfortzónádban, ami biztonságos, de tényleg elég?

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!