Az biztos, hogy nagy elvárásaink vannak felé. Manapság úgy örülünk a követőinknek, mint régen a parasztok az esőnek a forró nyár közepén. Úgy örülünk egy márkás ruhadarabnak, mint más országokban a szegény kis gyerekek egy falat kenyérnek. Most úgy örülünk egy új IPhone- nak, mint régen az emberek egymásnak.

Jól van ez így? Fejlődik a világ, fejlődik a technika és mindenből több van már, csak éppen a szeretet fogy vészesen. A telefonunkban tároljuk az érzéseinket, márkás ruhákban bújunk meg, miközben egyre csak megszűnünk vibrálni. Sóvárgásunk mégis oly hangos egy igaz kapcsolatért, hogy titokban mindent odaadnánk érte. Nem találhatjuk meg önmagunkat, ha közben másokat játszunk el.

Boldoggá tesz a pénz, de főleg azért, mert vehetünk belőle sok menő cuccot, amivel betömködhetjük az egyre csak tátongó repedéseinket testünkön és lelkünkön. Valahol mindenki átéli ezt. Nem születhetünk egyformán „jó” helyre, és én hiszem, hogy mindenki életének a célja a példamutatás lenne. Valakinek éppen azt kell megmutatnia a többieknek, hogy küzdelmei árán is megtalálja a szépet életében, és nem kergeti magát hiú ábrándokba. A valóságban nem érhetsz el olyan dolgokat, amik nem reálisak hozzád. Nem hiszem, hogy mindenkit boldoggá tesz a siker, legyen az bármilyen.

Klisé, de ha kibékültél magaddal, nem kötöd már a boldogságot tárgyakhoz és életszínvonalhoz. A szívedben van. És olykor nagyon beárnyékolja valami ocsmány ármány, kitör a bánat belőled, mint a vulkánból a forró láva, de ugyanott van az illatos rét is, ami azután is kinyílik. Mindig próbáljuk másokhoz mérni magunkat, de ahol te erős vagy, ott más megtört.

Ahol te tele vagy, más ott üres. Nincs ennek értelme, ilyen az élet. Minél több minden történik veled és minél több mindent tudsz érezni, annál hamarabb megfogod tudni érteni ezeket. Nem az idő gyógyít, hanem te magadat, azzal ha mész előre. A fájdalom és az elmúlás is egy bölcs tanító. Lehet, hogy nagyon utálod, de akkor is lesz tőle pár órád, hónapod, éved. Az igazi bátorság bevallani, hogy az átlagos élet éppolyan szép tud lenni, mint a fényűző.

A boldogság szerintem éppen az, hogy a küzdelmes hétköznapokon túl, képes vagy minőségi kapcsolatokat fenntartani. A boldogság az, ha küzdelmeid során van elég időd a hobbidra, az egészségedre. A boldogság az, ha sok különböző élethelyzetben is megtalálod a belső hangod, és békében vagy vele.  A boldogság az, ha nem merülsz alá fuldokolni azon dolgoknak-amik nincsnek.  Az a baj velünk, emberekkel, hogy nem állunk meg egy csodaszép helyen, egy csodaszép fát nézni, hanem egy jachton akarunk koktélt szürcsölni. Így definiáljuk a boldogságot. Ha mindig a hiányosságokra asszociálunk, nem lesz szemünk mást is észrevenni. Nem egyforma lapokat húztunk, és igen, nem mindenkinek jutott egyformán a nyomorúságból sem. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nehéz sorsot büntetésből kapjuk. Lehetséges persze, de lehet, hogyha máshogy nézzük meg, ajándék. Akárhogy is van, a boldogság az ereinkben kering. Így születünk. Mindenünk meg van ahhoz, hogy elérjük, amit tényleg akarunk. 
Légy az, akinek születtél, légy te a boldogság.

• boldogság életszemlélet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!