Úgyis talpra állok

Lesz új kapcsolatom, nem most, de lesz. Csak reménykedni tudok és bízni mindenben, ami befolyásolhatja, hogy sokkal jobb lesz és ugyanilyen mély nyomot hagy majd bennem, csak éppen pozitívat.

Addig, amíg még egyedül vagyok, tervezek. Eltervezek mindent és meg is valósítom őket. Imádok már otthon lenni egyedül, olvasok és zenét hallgatok, sorozatot nézek és megbékéltem mindennel. Talpra álltam. Bár mondhatnám, hogy olyan könnyű volt, ahogy ez le van írva. De nem. Kínkeserves gyötrelem volt, minden egyes nap és csak sok idő után kezdett enyhülni a fájdalom, ami megmagyarázhatatlanul bennem volt a nap minden percében.

 Senkinek nem kívánnék ilyen élményt és mégis, mind átéljük. Aztán persze mind túléljük. Talpra állunk, mert erősek vagyunk. Az idő pedig csak szalad, ebben az esetben nem is biztos, hogy olyan nagy baj ez.

• egyedüllét elengedés emlékek múltidézés szakítás

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szekeres Fanni