Nem komfortos visszavenni se és néha egyedül tölteni a péntek estét, miután rájöttünk, hogy csak magunk elől menekülünk a folyamatos bulizásba.

Nem komfortos kilépni egy kapcsolatból, ami papíron és az Instagramon tökéletes, de legbelül érezzük, hogy nem hiába húzódunk el a másiktól alvás közben. Hogy a testünk és a lelkünk önkéntelenül jelzi, ha valami nem teszi boldoggá.

Nem komfortos felismerni, hogy nehéz egyedül lenni és gyakran csak azért vagyunk kapcsolatban, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy fejlődnünk kellene.

A fejlődés néha fájdalmas, hiszen nem csak helyzeteket kell kinőnöd, hanem embereket is. Túl szűk lesz rájuk a szereteted, már nem egy légtérben mozogtok, vagy ha igen, a mozdulataitok kioltják egymást és suta köszönéssé szelídülnek.

Nem tudsz mindenkit megtartani, aki valaha fontos volt. Gondolj arra, hogy milyen volt, amikor gyerekként egyre magasabb lettél. Fájdalmas volt, amikor nyúltál és fájtak a csontjaid, nem igaz? Néhol a bőröd is megrepedt, hogy felkészülhessen a változásra, néha aludni se tudtál, úgy fájt.

A lelked is túlnő néha rajtad, ez is egy természetes folyamat.

De ezeket a dolgokat meg kell lépned ahhoz, hogy ne csak közepesen szar legyen az életed, amire azt tudod mondani vállat vonva, hogy lehetne rosszabb is, hanem hogy élvezd a pillanatokat, amik kitárt karral közelítenek feléd.

Miért foglalnál olyasvalami mellett állást, amiről tudod, hogy testileg, lelkileg, szellemileg nem elégít ki? Miért futnál önkéntesen bele a pofonba, ha azzal, hogy szembe nézel magaddal, rengeteg felesleges fájdalmat pakolhatsz le a saját válladról?

Hidd el, a fejlődés érted van.

A te döntésed, hogy a megszokottat választod, vagy azt, ami boldogabbá tehet.

• fejlődés komfortzóna lélekhangok továbblépés változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!