Tudod, elszúrtuk

Tudod, az is lehet, hogy elszöknék veled, kizárva a világot, csak egy egészen kicsit, csak, hogy az egész belsőmet melengethesse ez az érzés, nem csak a szívem egy bizonyos szegletét, félve és kissé bűnbánóan. Nem bántalak meg, nincs erről szó, maximum azt bánom, hogy csak akkor tudok neked hinni igazán, ha érintésed pulzál a bőrömön, ha egymásnak csapódunk és felizzunk, mint a parázs. Ha nem vagy itt, akkor a hiányod a vállamra telepszik, nem mindig fájón, pont csak annyira, hogy nehezebben tudjam kihúzni magam.

A szépen csengő szavaid is kezdik elhagyni az elmém peremét, már felmelegítették a helyet, hogy átadják a kétkedésnek. Tudod, szeretnék más lenni. Szeretném, ha nem kergetné egymást megállás nélkül több száz kimondatlan kép és gondolat a fejemben, de ez vagyok én. Próbálok változtatni, de nehezen megy, csak tyúklépésenként. Megértem, hogy nehezen igazodsz ki rajtam, hidd el, én is magamon.

Tudod, azért jó, hogy néha vagy, hogy tudom, sosem tudsz igazán elsétálni.

Hogy bármilyen nehéz is velem, még mindig nem tudod becsukni azt az ajtót, mert nem jó a zár és mindig újra kinyílik.

Tudod, én is így vagyok vele.

Csak ne nyikorogna ennyire. 

• elengedés kapcsolat lélekhangok szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Varga Emese