Kulcsszó keresés /


Az élet nem vészhelyzet – csak néha túl közelről nézed

  • 2025. június 21.

Vannak pillanatok, amikor az egész világ hirtelen túl soknak tűnik.
Nem történt semmi rendkívüli, mégis azt érzed, mintha minden egyszerre akarna rád omlani. Egy félreérthető üzenet, egy határidő, amit elfelejtettél, egy mondat, amit nem jól értelmezett valaki, vagy amit te nem jól mondtál. Apróságok. De mégis képesek elindítani egy olyan spirált, ahol már mindent sürgetőnek és feszítőnek élsz meg.

olvass tovább

Ha nem vagy rendben, hidd el, az is rendben van

  • 2025. június 14.

Néha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?

olvass tovább

Miért ennyire nehéz a mai társadalomban valódi barátságokat fenntartani?

  • 2025. május 24.

Manapság annyira felszínesség vált minden, hogy ez az emberi kapcsolatainkra is rányomta bélyegét. Annyira ontja ránk a világ azt, hogy minden pótolható, hogy semmi sem fontos igazán, csak a felületes dolgok, hogy lassan mi emberek is elfelejtjük, hogy mennyire sokat jelentenek és milyen nagyon értékesek a barátai, a családi és emberi kapcsolódásaink.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább