A vágy veszélyes és alattomos
Vágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbBelenézek a szemedbe, és tudom, hogy mit érzel. A tekinteted elárul mindent rólad. Arról, amit gondolsz, amit érzel, mindent, ami te vagy. Hiába mosolyog a száj, ha a szem szomorú. Hiába az álarc, a szem megmutatja a valót.
olvass továbbTudnál úgy szeretni, mint aki elvesztette az eszét? Tudnál úgy nézni rám, mintha soha nem láttál volna még hozzám hasonlót? Tudnál értelmet adni a kapcsolatunknak, hogy úgy érezzem, nem csak egy állomás vagyok az utadon?
olvass továbbCsinos kis szobát rendeztem be neked egykor a szívemben, egy pici, de ékes, rejtett zugának bérlője vagy már hosszú ideje. Azt hittem rég túl vagyok rajtad, és a kapcsolatunk minőségét megfelelően vagyok képes magamban helyretenni. Ugyan miért lehetne az gond, hogy ettől függetlenül a szívemben a “különleges” feliratú szobában őrizlek, ettől még szerethetek mást, megmászhatok ismeretlen hegyeket, és szerelmes lehetek a szemeimet kápráztató új árnyalatokba. Nem igaz?
olvass továbbElőször is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbA szeretet képességét adottságnak tekintjük. Magától értetődőnek, hiszen eredendően ezt szívtuk magunkba az anyatejjel. A valóság azonban nem csupán fekete és fehér árnyalatokból áll, a szeretetet bizony nagyon kemény gyakorolni.
olvass továbbSzakítás után a nő minden erejét összeszedi és nyit egy új fejezetet: elkezd az interneten ismerkedni – újra. Noha ismeri a forgatókönyvet, titkon mégis reméli, a társkereső alkalmazás ezúttal egy új oldalát is megmutatja. Például az applikáció segítségével talál majd valakit, aki igazán megbecsüli őt. Önbecsülés kattintásra.
olvass továbbHa azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).
olvass továbbSokféle érzést különböztetünk meg. Leginkább a szerelmet és a gyűlöletet illik jól elkülöníteni. Bár, akik nagyon értenek az érzésekhez azt vallják, hogy ez a két érzés nincs is olyan távol egymástól.
olvass továbbBoldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass továbbGenerációs különbségek? Talán ezt is lehetne mondani, de sajnos az igazság az, hogy nem korfüggő az, hogy valaki mennyire gerinces, vagy sem. A mai, modernkori társadalom ki kell mondjuk, sajnos eljutott oda, ahol semmit, de szó szerint semmit nem számít a korrektség, és a tisztelet.
olvass tovább„Tegnap a lányok azt mondták, Anna azt tervezi, elköltözik a pasijától, úgy tűnik, szakítás van a levegőben, mondjuk nem értem, hogyhogy csak most jutottak el idáig, már tavaly is milyen veszekedést csaptak a szilveszteri bulin – állítólag. Ja, meg azt is hallottam, hogy Norbi is már a sokadik nővel csalja szegény barátnőjét, tudod azt, aki vidékről költözött fel nemrég, elég kis magának való lány, lehet ez volt a baj, bár annak a férfinak se voltak soha hosszú életű kapcsolatai…”
olvass továbbMegtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass továbbA nők bonyolultak? Igen, talán azok. Minden nő egy külön egyéniség, ettől olyan vonzóak és érdekfeszítőek. Vajon a cél az volna, hogy ezen a világon te legyél a legsármosabb, az összes női szívet rabul ejtő személy? A titok nem ebben rejlik.
olvass továbbMostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon min múlik két ember kapcsolódásának a kimenete. Vajon mi határozza meg azt, hogy ez valódi-e vagy csupán csak egy megálló, ami után felébredünk és rádöbbenünk, hogy a felépített kép csak a mi fejünkben létezett?
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass továbbNem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass továbbEltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.
olvass továbbAnnak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass továbbOlykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass tovább