Kövess minket Facebookon.
Krausz Dominika
Sokféle érzést különböztetünk meg. Leginkább a szerelmet és a gyűlöletet illik jól elkülöníteni. Bár, akik nagyon értenek az érzésekhez azt vallják, hogy ez a két érzés nincs is olyan távol egymástól.
olvass továbbGenerációs különbségek? Talán ezt is lehetne mondani, de sajnos az igazság az, hogy nem korfüggő az, hogy valaki mennyire gerinces, vagy sem. A mai, modernkori társadalom ki kell mondjuk, sajnos eljutott oda, ahol semmit, de szó szerint semmit nem számít a korrektség, és a tisztelet.
olvass tovább„Tegnap a lányok azt mondták, Anna azt tervezi, elköltözik a pasijától, úgy tűnik, szakítás van a levegőben, mondjuk nem értem, hogyhogy csak most jutottak el idáig, már tavaly is milyen veszekedést csaptak a szilveszteri bulin – állítólag. Ja, meg azt is hallottam, hogy Norbi is már a sokadik nővel csalja szegény barátnőjét, tudod azt, aki vidékről költözött fel nemrég, elég kis magának való lány, lehet ez volt a baj, bár annak a férfinak se voltak soha hosszú életű kapcsolatai…”
olvass tovább
Barna Berni
Megtagadni a megtagadhatatlant és elárulni, ami szent. Ez a mondat önmagában is tartalmaz minden olyan tényezőt, amellyel hosszútávon boldogtalanná tehetjük önmagunkat. De az emberi természet egovezérelt részei nagyon sötétek, és gyakran átláthatatlan sötétséget borítanak az életünkre, arra, amely igyekszik a fényesség és teljesség felé.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
A nők bonyolultak? Igen, talán azok. Minden nő egy külön egyéniség, ettől olyan vonzóak és érdekfeszítőek. Vajon a cél az volna, hogy ezen a világon te legyél a legsármosabb, az összes női szívet rabul ejtő személy? A titok nem ebben rejlik.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon min múlik két ember kapcsolódásának a kimenete. Vajon mi határozza meg azt, hogy ez valódi-e vagy csupán csak egy megálló, ami után felébredünk és rádöbbenünk, hogy a felépített kép csak a mi fejünkben létezett?
olvass tovább
Mounaji Barbi
Eltelt annyi idő, hogy tisztábban lássam a képet. Eltelt annyi idő, hogy megértsem, az életben nem mindig azt kapjuk, amit remélünk. És főleg eltelt annyi idő, hogy azt is tudjam, ami igazán fontos volt, az akkor is az marad, ha már nincs velünk.
olvass tovább
Varga Emese
Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Üres reggeleken, megrémítő a magány. Kávét kortyolva az ember megijed attól, hogy mégis mi vár rá. Túl néhány hosszú kapcsolaton és időszakos kalandon, vágyakozunk valami olyan után, ami mellett végre megállapodhatunk.
olvass továbbA szívfájdalom elpusztít. Egy kis időre biztosan. Aztán idővel meggyógyulsz és túléled, de ez nem számít, egyelőre borzasztóan fáj. Amikor ebben a lelkiállapotban stagnálsz, akkor a hátad közepére sem kívánod a fenti mondatokat. Mások próbálják sulykolni beléd, de tényleg erre van ilyenkor szükségünk?
olvass tovább
Szilágyi Edina
A hétköznapok forgatagában nincs időnk gondolkodni, csak a praktikus kérdéseket megválaszolni, és a rutinfeladatokat megoldani. Aztán jön egy nyugodt pillanat, amelybe belehasít egy kegyetlen érzés: Szeret még?
olvass tovább
Varga Maja
„Jól alkalmazkodó lények vagyunk, nagyon sok mindent elviselünk - de ennek ára van.” Hangzik Dr. Máté Gábor Normális vagy című könyvéből egy mondat, amit egyszerűen kivettem az ott megjelent környezetéből azért, hogy egy másik környezetbe helyezhessem. Egy másik gondolatba, egy talán teljesen hétköznapibb szituációba, amivel minden második ember képes lesz azonosulni.
olvass továbbNagyon furcsa az élet. Néha magam sem tudom, hogy a dolgok, hogy tudnak ilyen gyorsan megváltozni. És ilyenkor jövök rá mégis arra, hogy tényleg semmi sem állandó. Hogy mindig, minden formálódik. Akár kívül, akár belül.
olvass továbbHuszonévesen képesek vagyunk fejest ugrani abba a bizonyos élet nevű valamibe, hogy mindent, de tényleg mindent megtapasztalhassunk. A legjobb azonban az, ha képesek vagyunk mások hibáiból is tanulni és nem visszük mindenáron vásárra a saját bőrünket. Ha közeledsz a 30-as álom, vagy inkább rémálom határhoz, sok mindent átértékelsz magadban. Íme, néhány dolog, amin minden 30-as nő átesik!
olvass tovább
Varga Emese
Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass továbbEgyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”
olvass tovább
Tóth Éva
Emberből vagyunk. Társas életünk számos alappillérre épül: van egy családunk, amire sokszor mondjuk, hogy nem mi választottuk. Van a párkapcsolatunk, amit ugyan mi választunk, de a csalódásaink halmozása miatt a régiek és az újak sem mindig alakulnak úgy, ahogy azt szeretnénk.
olvass továbbSzakítást követően ugyanazokon a szakaszokon kell végigmennünk, mint amikor meggyászoljuk egy elhunyt szerettünket. Bármilyen helyzettől függetlenül a szakítás mindig fájdalommal jár. A másik embertől való elszakadás pedig sok belső munkát igényel.
olvass tovább
Hári Katalin
Nehézséget okoznak nekünk a társas kapcsolataink, míg saját magunkba nem vagyunk „szerelmesek”. Milyen érdekes az élet, hiszen összezár magunkkal, de a többit ránk bízza. Próbálunk mások által közel kerülni magunkhoz, inspirálódni belőlük. Amíg nem tudjuk határainkat, mások átléphetik azt, és eléggé tud fájni.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.
olvass tovább
