Kövess minket Facebookon.
Barna Berni
Az egész életünk egy bonyolult, rengeteg apró részletet rejtő nyomozás. Nyomozunk önmagunk után, felkutatjuk a bűneinket, a titkos részeinket, az elfeledett emlékeket és próbáljuk megérteni, miért van az élet úgy, ahogy.
olvass tovább
Barna Berni
Nagyon egyszerű a válasz. Azért mert nincs helye benned a mély érzéseknek. Azért, mert bár azt hiszed vannak valós érzelmeid, de ezek valójában nagyon ritkák, és arról ismered fel őket, hogy megrendítő és átalakító erejük van.
olvass tovább
Barna Berni
Már ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.
olvass tovább
Barna Berni
Vagy kit engedsz magadba. Ez egy veszélyes játék. Veszélyes, mert az érzelmeid és a kémia elhomályosítja a tisztánlátást. Sok dolgot elrejtenek és sok dolgot beletesznek, ami nem is valóságos a másik lényébe.
olvass tovább
Barna Berni
Rengetegszer hallom azt az mantrát, hogy: "ha akarná, megtenné, ha akarna, itt lenne, ha fontos lenne neki, csinálná", és sorolhatnám a végtelenségig.
olvass tovább
Barna Berni
Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass tovább
Barna Berni
Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött. Mindig többet akarunk.
olvass tovább
Barna Berni
Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass tovább
Barna Berni
Mikor felejtettünk el, küzdeni? Mikor lettünk ennyire kényelmesek, közönyösek? Ki verte belénk azt, hogy hagyjuk kicsúszni a kezünkből az igazán fontos dolgokat? Ki hitette el velünk, hogy csak dőljünk hátra, engedjük el és ne tegyünk semmit? Mert úgy is van másik. Mindenből van másik.
olvass tovább
Barna Berni
Azt hiszem a legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy emberek maradjunk. Ahhoz, hogy amikor megméretettünk az emberi kapcsolatainkban, ne a gyávaság, a félelem és az önzés vezessen minket, hanem az a bátorság, amit nem vesz el tőlünk a rengeteg elmélet, kavarás és számítás, ami a fejünkben van.
olvass tovább
Barna Berni
Abba a pillanatba, amikor egy csepp esőbe beleszorul a Napfény. Abba, amikor megfúj a szél. Abba, amikor a tócsában megláthatjuk az eget. Az egész annyira banálisnak tűnik a sok aggodalmunk közepén, annyira semmilyennek, de eljön az, amikor ezek mindennél fontosabbá válnak.
olvass tovább
Barna Berni
Hajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben. Ezt az ítéleteink és az elképzeléseink szerint tesszük. Felépítünk bizonyos várakat a hiteinkből, amelyekről azt hisszük, hogy örökre védelmet jelent.
olvass tovább
Barna Berni
Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.
olvass tovább
Barna Berni
Akárki, akármit mond, valójában mindenki ugyanazt keresi. Egy mindent vivő szerelmet. Ezt keresik szívük mélyén a biztonsági játékosok, a realisták, az idealisták, a menekülők, akik megmagyarázzák, akik azt mondják nem akarják és akik nem hisznek benne. De valójában mindenki ezt keresi. Valamit, ami kiránt, ami új életet lehel belénk, valamit, ami átír, megszüntet, újraír valamit, ami olyan mint az élet vize.
olvass tovább
Barna Berni
Van valami, amiről régebben akarok már írni. Arról, hogy milyen érdekes különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten is. Nyilván nem lehet általánosítani, de elég sokat foglalkoztam ezzel a második könyvemben is, ahol történelmileg és szociológiai szempontból is végigjártuk, hogy miért borultak fel a női- férfi szerepek és miért vadultunk el a kapcsolatainkban.
olvass tovább
Barna Berni
Azt hiszem, hogy a legnagyobb vétkünk, elárulni azt, ami tiszta, ami ajándéknak jött, ami tanít. Félreérteni a saját félelmeink és a bennünk dúló kétség miatt, majd félredobni, nem vállalni azt, ami bennünk dúl és módszeresen megölni a hallgatással.
olvass tovább
Barna Berni
De valóban nem is tudjuk igazán mi az ami ebben a tételben működik. Mi a gyengeség? Mitől lesz valaki erős? Mik a farkastörvények? Nyilván ennek is van egy látható és felszínes és egy mély, sokak számára láthatatlan szintje. A felszínes az az, hogy ha nem harcolsz, védekezel, válsz a többség által gyakorolt minták követőjévé, akkor elveszel, mert felfalnak az önzőséggel, a kihasználással, az érdekek követésével. Az, hogy ha te magad nem azt az aspektust követed, hogy semmi sem számít, csak te. És az amit érzelmileg, vagy fizikailag megszerzel.
olvass tovább
Barna Berni
Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.
olvass tovább
Barna Berni
Azt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.
olvass tovább
Barna Berni
Évekig dolgoztam a máz levetésén annak ellenére, hogy körülbelül mióta az eszemet tudom, mindig igyekeztem játszmák és álarcok nélkül élni, de lássuk be az igyekezet itt nem elég . Sem az akarás sem a tuti módszerek nem fogják ezt helyetted kidolgozni belőled. Ugyan is ebben szocializálódtál. Ebbe születtél és ennek komoly oka van. Megtanultad a játszmázást, megtanultad valamilyennek mutatni magad. Beléd nevelte a kultúra amiben felnőttél a legfőbb szabályokat, ahhoz, hogy a közösség tagja lehess.
olvass tovább
