2. Szabó Rebeka írásai



Nem gyengének látlak ilyenkor, csak igazinak

Hajlamos vagyok elveszni a részletekben. Különösképp azokban, amelyek Hozzád köthetőek. Nem értem, hogy lehetnek valakinek olyan kedves, világító szemei, mint Neked? Hogyan lehetséges az, hogy minden alkalommal, amikor magadhoz vonsz és elveszek az erős, izmos tested ölelésében, én magam is felolvadok? Miért gondolok arra, ennyi idő elteltével is, miközben éppen felöltözöl, vagy alszol, hogy ugye nem veszíthetlek el?

olvass tovább

Az időnk az ami véges, nem a szeretet

Túl stresszes most ez az időszak, túl sok a munka, és kevés az energia, a türelem. Ezeket hozzuk fel általában kifogásokként, miért is nem tudunk türelmesen, elfogadóan, empatikusan, és nem utolsó sorban szeretetteljes módon kommunikálni a másikkal. Erre mindent rá lehet húzni. Szinte kivétel nélkül így teszünk. Egy generációkon átívelő, emberek által generált tragédiáról van itt szó.

olvass tovább

Pillanatokban ott ragadni

Egy pillanat, egy impulzus sosem ér ugyanúgy, ugyanabban a formában minket. Azt hiszem ennek tudatában ébredünk rá igazán, hogy nem bizonyos személyek, helyek, esetleg országok hiányoznak, hanem egyszeri, megmagyarázhatatlanul euforikus, és emelkedett, felejthetetlen pillanatok.

olvass tovább

Előfordul, hogy #nemmindenfenékigtejfel – avagy a trauma miért számít #tabunak a social media világában?

#Mallorca, #szerelem, #olyanboldogvagyok, #egyszerűenmindentökéletes. Az esetek 99 százalékában ilyen és hasonló szösszeneteket látunk felbukkanni a social media platformokon, kiváltképp az Instagramon. Az ember általában szereti megosztani a boldogságát másokkal, például egy fontos eseményt, ami mérföldkő lehet az életében. Örülni valakinek, vagy együtt örülni a másikkal, egy áldás, egy igazán felemelő érzés, de hol húzódik az a bizonyos határ és miért csak a szép, jó dolgokról eshet szó manapság?

olvass tovább

Élményeket gyűjteni együtt – Avagy ez hoz igazán össze minket

Az utazások, kirándulások, barangolások mindigis szerves részét képezték az életemnek, gyerekkoromtól kezdve. Nemcsak azért, mert kislányként számtalan külföldi útnak lehettem a részese, melyeket a nagymamám szervezett és bonyolított le, hanem azért is, mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy picit is másabb, különlegesebb, illetve természetközelibb közegbe kerültem, én magam is átalakultam. Az érzéseim, intuícióim. Ilyenkor általában fontos dolgokra ébredtem rá, inspirálódtam, és persze felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Ez ma sincs másképp.

olvass tovább

Egyedül a mai nap számít, semmi más

Mielőtt még valaki megijedne, hogy egy orákulum képében igyekszem klisészerű szónoklatot tartani arról, mennyire fancy és fontos az „itt és most” alapelve, megnyugtatom, hogy nem, nem ez a terv. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem a jég felszínét szeretném kapargatni. Azzal kapcsolatban sok hamis képet mutató tartalom található.

olvass tovább

Mit érzünk pontosan?

Az utóbbi időben, akárhányszor néztem kicsit is romantikusabb jellegű filmet, az jutott eszembe, hogy kristálytisztán fogalmunk sincs igazából, hogyan is definiálhatnánk bizonyos érzéseket, különösképp a legerősebbet, a legintenzívebbet, amely mindannyiunk fantáziáját izgatja, a szerelemét.

olvass tovább

Az apró örömöket elfelejtjük

Azt hiszem nem maga a képesség veszett ki belőlünk, emberekből, hogy higgyünk és találjuk meg a szépséget a mindennapok során. Elvégre, az ember alapvetően igenis egy emocionális, érzelmi intelligencia szempontjából rendkívül fejlett, társas és társaságot igénylő lény. Mindannyian vágyunk a lelki közelségre és a boldogságra, ez vitathatatlan.

olvass tovább