Lassan megtanulok a jelenben élni
Lassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass továbbLassan felfogom, hogy több értelme van magamba szívni a pillanatot, hogy több értelme van hátra dőlni és azt hinni, hogy „most jó”, mint hogy folyton a jövőt kutassam.
olvass továbbUtólag mindig okosabbak vagyunk. Főleg, akkor, ha nem csak egy csalódáson esünk át életünk során, hanem több akadályt is az utunkba gördített az élet. De vajon ki, mivel vigasztalná fiatalabb énjét így évekkel később?
olvass továbbKicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?
olvass továbbMindenkinek van olyan időszak az életében, amikor nem igazán van megelégedve önmagával és tulajdonképpen bárki más bőrébe szívesebben bújna, minthogy szembe kelljen néznie önmagával. Azonban szerencsére az a pont is elérkezik, amikor már eléggé tiszteled magad.
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondván te nem erre fizettél be.
olvass továbbNem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.
olvass továbbAz ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.
olvass továbbVolt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.
olvass továbbSajnos nem nehéz bedőlni ezeknek a cseleknek, hiszen a nárcisztikus emberek bármit megtesznek annak érdekében, hogy ők legyenek a figyelem középpontjában.
olvass továbbMég évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.
olvass továbbAdj valami olyat, amit nem tudok kisöpörni az elmémből, bárhogyan is próbálom. Ami miatt kieshet a számon, hogy nem gondoltam volna, hogy biztonságból is lehet szeretni. Pedig lehet.
olvass továbbLehet, hogy tényleg én vagyok az. Hogy én leszek túl hamar izgatott, hogy az a baj, hogy a szemem mindent elárul, akkor is, ha a szám nem mozdul.
olvass továbbNehéz kiigazodni a hiperérzékeny embereken. Olyan, mintha papírmaséból lenne a lelkük, és ez egyrészt ajándék, mert sokkal befogadóbbá teszi őket és sokkal mélyebben képesek megélni a pozitív érzelmeket, de sajnos az is igaz, hogy sokkal többet szenvednek, mint egy kevésbe érzelmes társuk.
olvass továbbNem sokat gondolkoztam azon, hogy mi lett volna velünk, ha. Valószínűleg semmi, túl hamar tele lett volna a lelkünk harmadfokú égési sérülésekkel. De felesleges ezen agyalni, így is szétrágtam már a szám, ahogy a képeit nézegettem, hogy milyen boldogok vagytok együtt. Vagyis annak tűntök.
olvass továbbTudom, hogy többre van szükséged, mint egy lagymatag ígéretre, ami megnyugtatóan próbál végigsimítani a válladon, zavartan köhécsel egyet és amikor látja, hogy nem vagy vevő rá vállat vonva továbbáll. Tudom, hogy olyanra van szükséged, aki marad.
olvass továbbEgy randioldal 2017-es felmérése szerint az egyedülállók 70%-a úgy gondolja, hogy a távkapcsolat olyan dolog, ami igenis megéri a befektetett energiát, hiszen, ha kevesebbet lehetsz a partnereddel, akkor jobban kell bíznod a kapcsolatotokban és a másikban, hogy boldogok lehessetek. Akkor miért is félnek olyan sokan belevágni?
olvass továbbHa kicsit megállunk és nem söpörjük többé minden problémánkat a szőnyeg alá, hanem szembenézünk velük akkor azzal sok szinten megkönnyítjük a saját életünket, de elsőre sokkolóan hathatnak ránk a saját érzelmeink. Ha elég biztonságban érzed magad ahhoz, hogy merj érezni, akkor sok esetben a régi sebek is felszakadnak, amik azért hegedtek be, hogy megvédd magad.
olvass továbbSokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?
olvass továbbAzok az emberek, akik csak magukkal vannak elfoglalva hozzá vannak szokva, hogy mások is tátott szájjal bámulják őket egy-egy cselekedetük után. Te azonban nem állsz be a sorba, és nem csak ez az egyetlen, ami miatt egy ilyen ember úgy érzi, hogy menekülnie kell tőled.
olvass továbbMegint ugyanott feküdtünk, ahol pontosan egy éve. Egy éve, amikor belém csapódtál, mint egy elszabadult meteorit, ami fékevesztetten keres valamit, de irányt veszít, és csak zuhan, zuhan. Tudod teljesen összezavartál.
olvass tovább