Kövess minket Facebookon.
Varga Emese
Nehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.
olvass tovább
Varga Emese
Strukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.
olvass tovább
Varga Emese
Már azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.
olvass tovább
Varga Emese
Mára már eltűnt a bőrömről mohóságod kék ujjnyoma. Többet adtál két fekve kimondott félmondattal, mint amennyit el tudok viselni. A lét elviselhetetlen könnyűsége nehezedett rám, én meg kicsúsztam alóla.
olvass tovább
Varga Emese
Nem tudom mi ez, de mosolyodban ébredni most jó. Belesüppedni ebbe az érzésbe, nem félni attól, hogy mikor fordul ellenem, csak ízlelni a pillanatot, hogy te és én. Hogy még lehet belőlünk valami.
olvass tovább
Varga Emese
Eléggé megoszlanak a vélemények a magcsalással kapcsolatban, egy dolog azonban biztos: mindenkit szíven üt, ha ő az elszenvedője. De vajon a félrekacsintás belénk kódolt gyengeség, vagy olyan dolog, ami igaz érzelmek esetén teljesen kizárt?
olvass tovább
Varga Emese
Tudod, azt hiszem, hogy tényleg jó lehetne. Jó lehetne, ha el akarnál merülni a lelkemben, nem pedig csak megmártóznál, nem úgy, hogy azt nézed közben, hogy a sekély részhez közel maradj, ahol ott a biztonságot nyújtó part, szinte csak pár karcsapásnyira. Hanem, hogy vonz a mélység, hogy beljebb akarsz úszni, még ha ott is van a lehetőség, hogy az áramlat beránt. Hogy még így is megérné neked, mert el akarnád mondani, hogy felfedeztél valamit, amit más nem, mert volt bátorságod tovább úszni.
olvass tovább
Varga Emese
Mindenki sérült már. A kérdés az, hogy hogyan kezeled a fájdalmat és mennyire viszed tovább magaddal. Hiszen hiába csalódtál már sokszor, ez még korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz lesz a történet vége.
olvass tovább
Varga Emese
Tudod lehetne könnyű is. Lehetne habkönnyű velem, hiszen lehetnék én a tökéletesre szárított hajjal almáspitét sütő, 1000 wattos mosolyú nő életed színpadán, az, aki azt mondja, hogy igen drágám és aki olyan üzeneteket ír neked, hogy hiányzol, siess haza. Lehetnék én az, aki nem gondol túl, aki nem akar a megszokásból kiszakadni néha és az is, akit úgy mutatsz be anyádnak, hogy „megtaláltam, ő az.”
olvass tovább
Varga Emese
Hagyd, hogy a szerelem a küszöbödre kússzon, megnyugtatóan és maradásra készen. De ne függj tőle, hiszen hiába üzeni minden popszám, hogy csak a nagybetűs érzés lehet a válasz mindenre, ez nincs így.
olvass tovább
Varga Emese
Nem, nem kezdek el azon sírni, hogy nagyanyáink idejében minden milyen rózsaszín lehetett, és valószínűleg nem is fogok elvonulni az elefántcsonttornyomba se, ahol majd a következő X évemet töltöm. Egyszerűen csak nem tudok megbékélni a mostani normákkal.
olvass tovább
Varga Emese
Azt hiszem, nem így tervezted, amikor először megláttál. Hidd el, hogy én sem, mégis úgy ugrottam fejest a szerelmedbe, mint egy őrült bungee jumpingozó, csak az volt a baj, hogy nem voltam kellően bebiztosítva. Vérző orral szálltam ki a medencéből, mert túl sekély volt a víz.
olvass tovább
Varga Emese
Mint ahogy azelőtt is megvoltam. Sokan félremagyarázzák a nők erejét. Mert lehet, hogy az elején összeszorult a gyomrom minden egyes alkalommal, amikor az elmém peremére értél, de tudod ettől is csak erősebb lettem. És egy idő után már nem fájtál.
olvass tovább
Varga Emese
Fájni fog. Lesz olyan, hogy bármerre nézel, ugyanaz a sztori köszön vissza rád, és nem fogod érteni, hogy miért. Lesz olyan, hogy hiába rángatod, hiába hiszed azt, hogy az a te ajtód, egyszerűen nem fog kinyílni és a kulcsod is beletörik a zárba. De egy idő után már nem fogod magad mindenért hibáztatni. Egy idő után érzelmileg is felnősz.
olvass tovább
Varga Emese
Egy. Mert végre szeretem és tisztelem magam. Mert tisztában vagyok azzal, hogyha nem tetszik a sztori, amiben fél lábbal benne ragadtam, akkor képes vagyok kilépni belőle. És nézd csak, meg is teszem!
olvass tovább
Varga Emese
Csak ülsz az ágyadon és nem érted. Nem érted, hogy hogy hagyhatott magadra pont az az egy, akivel valami egészen más hullámhosszon kapcsolódtok, aki a ki nem mondott szavaidat is érti. De a lelki társ nem marad, egyszerűen nem tud maradni.
olvass tovább
Varga Emese
Sajnos az a baj, hogy a világ általában csak egy torz tükör. Hogy nem mindig kapjuk vissza azt, amit adunk, hogy nem mindenki értékeli a befektetett energiánk, nem mindenki tudja kezelni azt, ha a változatosság kedvéért mi normálisak vagyunk vele és nem verjük át. Hogy mi nem hazudunk szemrebbenés nélkül, már akkor is, ha kérdezünk. Hogy nem használunk nagy szavakat, amikor egyáltalán nem gondoljuk komolyan őket és nem remegünk, ha cselekedni kell.
olvass tovább
Varga Emese
Vajon melyik vonzódás vezet szerelemhez, emel fel és ölel magához, és melyik az, amit kerülnünk kell, ha nem akarunk megint hónapokig bánkódni a minket ért sérelem miatt?
olvass tovább
Varga Emese
Lehet, hogy még a huszas éveid taposod csak, de lélekben mintha már egy évszázadot lehúztál volna valahol. Sajnos a mai világ nem a széplelkű emberek játszótere, így szerelmet is nehezebben találhatsz, mint a környezetedben élők.
olvass tovább
Varga Emese
Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass tovább
