Az iX nem is autó. Legalábbis nem a hagyományos értelemben. Ez inkább egy elegáns, bőrkristályos, halkan lebegő nappali, amit valaki véletlenül négy kerékre szerelt. Ha a BMW i3 volt az IKEA-szoba, ami elsőre furcsa, de otthonos, akkor az iX annak a gazdag rokona – az a belvárosi penthouse, ahol a parketta sosem nyikorog, és a bőrfotelek egyértelmű részei a berendezésnek.

A csend? Hát az valami természetellenesen tökéletes. Nem halk. Néma. Nincs motorhang, nincs gumizaj, még a gondolataid is visszhang nélkül szaladnak végig az utastéren. Mintha nem is a külvilágból menekülnél be, hanem kiköltöznél a világ zajából.

És akkor jön a zene, ami nem szól, hanem megszólal. Mint egy hibátlan koncertterem: tér, dinamika, részlet. Nem „jó” hangrendszer van az iX-ben, hanem az autós hifik abszolút csúcsa. Tud zenét úgy játszani, hogy közben nem akar menő lenni – csak hibátlan. És ez az iX lényege is. Nem akar lenyűgözni, főleg nem kívülről. Csak megmutatja, milyen lenne az autózás, ha nem akarnánk mindenáron autózni.

A technika nem akar az arcodba mászni ebben az autóban, de ott van minden porcikájában. Az iX xDrive60 nem akarja kihangsúlyozni, hogy mennyivel erősebb, gyorsabb, okosabb, mint az elődje vagy bármelyik másik autó. Csak csendben tudja. És ez a legnagyobb fejlődés az elődmodellhez képest. Mert míg a korábbi iX xDrive50 még néha próbált menő lenni – kicsit túl sok kilowatt, kicsit túl sok villogás – addig a 60-as már úgy érezni, megtanult uralkodni az erején.
536 lóerő. 765 Nm. 0–100 km/h 3,8 másodperc alatt. De ezek csak számok, amik úgy futnak át rajtad, mint egy wellnessmenü: tudod, hogy jót tesz, de igazából az érzés érdekel. És itt az érzés az, hogy az erő végre nem akar öncélú lenni. Nem robban, hanem húz. Mint amikor valaki nem izomból fogja a kezed, hanem pontosan tudja, mennyire kell szorítani, hogy érezd, hogy erő van mögötte.

Az akkumulátor is nőtt – brutto 113 kilowattóra körül, nettóban bőven 100 felett. Ami nem csak azt jelenti, hogy elgurulsz vele Balatonra és vissza, hanem hogy végre nem kell útvonalat tervezni hozzá és végiggondolni előre a programot, csak elindulni, ahogyan az egy közel 50 millió forintos járműtől elvárható. WLTP szerint 700 km körüli hatótáv, a valóságban meg... attól függ, mennyire játszol a jobb pedállal, és mennyire hallgatsz zenét, amit egyébként úgysem fogsz tudni halkra venni. Az én tapasztalatom szerint 550-600 km teljesíthető volt.

És a töltés? 195 kW-os DC villámtöltés is lehetséges, ha épp olyan töltőt fogsz ki. 10-ről 80%-ra nagyjából 30 perc az elmélet, ha de ami ennél fontosabb és igazabb, hogy közben nem azon stresszelsz, hogy mikor indul újra az út, hanem azon, hogy megint ki kell szállni ebből a nappaliból. Mert az iX olyan, mint egy csodás nővel való randi: nem akarod, hogy vége legyen.

Az új modell finomhangolt felfüggesztést és opcióként aktív hátsókerék-kormányzást is kapott. Ezek nem olyan extrák, amiktől olyan izgalomba kerülsz, hogy nem tudsz elaludni, de amikor egy városi szűk utcában megfordulsz vagy egy autópálya-kijáratban beszaladsz a kanyarba, érzed, hogy ez már nem csak egy elektromos tank. Ez valami más. Valami méltóságteljes, amely egyben komoly biztonságot is ad.

Akárhogyan is van, mégis felmerülhet a kérdés, hogy kinek kell ez? Mert az elektromos autózás leginkább a városon belülre való, a környezetvédelem és a lokális károsanyag kibocsájtás csökkentése miatt. Tehát nem egy 2,6 tonnás jármű erre az adekvát válasz.  Nem annak, aki láthatóan gazdag akar lenni. Az vesz inkább Range Rovert, vagy AMG-t vagy márkán belül egy X6 M-et. Vagy bármit, aminek kipufogója van és nagy hangja. Az iX nem akar lenni semmi ilyemi, csak valakihez tartozni. Olyan valakihez, akinek már nem kell semmit bizonyítania – se másnak, se magának.

Ez az autó a csendes önbizalom tárgyiasult formája. Azé, aki már volt zajos, volt gyors, volt feltűnő – de most inkább csak jól akar lenni. Nem vágyik pillantásokra, de pontosan tudja, hogy aki belenéz, az észre fogja venni a részleteket. A kristályt. A lebegő középkonzolt. A hangzást. A textúrákat. És azt az elképesztő érzést, amit semmilyen „rendes autó” nem tud.

Az iX annak való, aki a jövőt nem elviselni akarja, hanem birtokolni. Aki már nem vitatkozik és nem ellenkezik a villannyal, csak beül és megérkezik. Akinek nem kell hangos V8, mert pontosan tudja, hogy az igazi erő csendben dolgozik és mindezt sokkal hatékonyabban.

A BMW iX xDrive60 nem akar meggyőzni semmiről. Nem tolakodik, nem kérkedik, nem bizonygat. Egyszerűen csak ott van, hibátlan részletekkel, és azzal a típusú jelenléttel, amit nem lehet tanítani – csak beleszületni.

Az iX nem a jövő előfutára és valószínűleg az én generációm többsége ezért nem tudja értelmezni, mert ez maga a jövő. Nem hirdeti magát LED-csíkokkal, meg szárnyas kilincsekkel, bármilyen feltűnő külsővel. Csak megmutatja, hogy az autózás lehet olyan is, mint az élet legjobb részei: finom, nyugodt, és teljes. Ahol mindezt a belső értékek valamint minőség és nem a külsőségek adják.

Persze, nem mindenkinek való. De aki érti, az nem fogja elengedni. Mert vannak dolgok, amiket nem lehet leírni specifikációkkal. Csak azzal, amit hagynak maguk után.
És az iX után csak egy dolog marad: csend. Meg az érzés, hogy valami nagyon rendben volt.

• 2025 BMW iX xDrive60 teszt BMW iX teszt BMW iX60 teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!