A felesleges dolgok

Az életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.

Persze ahhoz, hogy egyáltalán felfogd, hogy mi az, ami igazán lényeges, jó sok életbeavatáson kell, hogy átmenj. Kell ehhez jó nagy adag figyelem, lázadás és erő. Ez tulajdonképen maga a Mátrixból való kiszállás és azon túl, hogy nagyon felszabadító, nagyon nehéz út is. Azért nehéz, mert kevesen járják ezt az utat és többnyire valamilyen életet megrengető dolognak kell történnie ahhoz, hogy valaki ezt meglépje. A többség meg még akkor sem meri, ha ez megtörténik vele.

A felesleges dolgok - - - életszemlélet, lélekhangok,

Photo by milos-kreckovic / GettyImages

Már mielőtt megkaptam eddigi életem egyik legnagyobb kihívását, kiszálltam a felesleges dolgok bűvköréből. Már rég nem akarom elhinni és élni azt, amit a robot üzemmódban létező emberiség nagy része. Pont nem érdekel már az, hogy olyan dolgokra és emberekre áldozzam az időm és az energiám, amelyek nem teljesen tiszták és van értelmük. Mert, hogy minek is van értelme? Mindennek ami olyan dolgokat, érzéseket, élményeket ad, melyek megmaradnak és jobb emberré tesznek. Olyan dolgok, amelyek építenek és nem rombolnak. Olyan dolgok, amelyekkel hosszútávon is el tudsz számolni. Nem arra gondolok, hogy valamiféle szentként kéne élni, önmagunkat sanyargatva, áhítatban, hanem arra, hogy meg kéne értenünk, hogy a karrier, a menőség, a pénz, a siker, a felszínes kapcsolatok, a kifelé mutatott dolgok valójában nem teljességet, hanem hiányt hoznak, ha nem jól bánunk velük. Miközben ezeket építed, elveszítesz egy csomó mindent, mert nincs időd, mert azt hiszed ez majd hoz valamit, amitől teljes leszel, de amikor megvan rájössz, hogy nem lettél teljes. Teljessé lenni szeretetkapcsolatokban lehet, teljes jelenléttel, másokért téve, adva abból amink van és fogadva azt, amit kapunk.

Igen, amire rájöttem és amit tapasztaltam jártamban, keltemben az-az, hogy arra érdemes figyelni és azt érdemes tenni, amivel el tudsz számolni, és biztos vagyok abban, hogy el is kell egyszer. Amikor belekerülsz egy mindent megmutató helyzetbe, nálam ez egy betegség, még inkább megérted és éled ennek a jelentőségét. Minden még tisztább lesz és konkrétan elviselhetetlenné válik minden igaztalan dolog. Felnagyítódnak az értékek és onnantól nagyon keményen ezt képviseled és el is várod másoktól. Azt gondolom, hogy a nagy mindent fogadj el és ne ítélkezz duma nagyon fontos abból a szempontból, hogy hagyjuk élni egymást, de abból a szempontból meg nagyon nem áll, hogy ezt a saját kárunkra elviseljük. Ami nekem ebben az állapotban nagyon éles lett az-az, hogy kicsit sem tudok már toleráns lenni az emberi ártó tulajdonságokkal szemben. Ami felnagyítódott az például az érzelmi hazugságok és az érzelmi gyávaságok. Az, hogy mindenre hivatkozva nem állnak bele az emberek a szeretetbe és azokba a pillanatokba, amelyekért érdemes lenne élni.

De el kell döntenünk előbb vagy utóbb azt, hogy milyen életet választunk, még addig, amíg van lehetőségünk választani. Benne lenni az igazi pillanatokban, az mellett lenni aki mellett érdemes, azt tenni, ami értelmet ad és amivel el tudunk számolni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.