Két nappal ezelőtt teljesen le voltam merülve, mentálisan, érzelmileg, testileg, mindenhogyan. Túl sok dolgot vettem magamra és túlságosan lazára engedtem a saját határaimat.

Megint belecsúsztam abba, hogy engedtem magam alámenni, engedtem magam háttérbe szorítani. És itt nem arra kell gondolni, hogy mások tudatosan bántani akartak volna, egyszerűen csak én nem figyeltem eléggé saját magamra és a saját szükségleteimre.

Szó, ami szó, nagyon rosszul éreztem magam és ilyenkor az ember nagyjából két dolgot tehet: hagyja magát a mocsárban és szenved tovább, amíg a helyzet már annyira tarthatatlanná nem válik, hogy kénytelen felállni, vagy megpróbálja az energiáit önmaga irányába visszaterelni.

Én az utóbbi mellett döntöttem. Nem először életemben, és mindig rá kell jönnöm arra, hogy ez a lehető legnagyobb segítség önmagunk számára, ha képesek vagyunk az energiáinkat átcsoportosítani. Hiszel benne, vagy sem, működik. Működik és a dolgok nagyjából azonnal más irányt vesznek.

Erre gondoltam akkor is, amikor azt írtam korábban, hogy rengeteg múlik a reakcióinkon. Sokszor a körülményeinket nem tudjuk megváltoztatni akarattal, ellenben a reakcióink által azonnal beindul a változás.

Tudom pontosan, hogy mennyire nehéz néha megtenni ezt. Ismerem az összes lelki és mentális gátat, ami keresztbe tud tenni, ami nehezíti azt, hogy akár egy kicsit is pozitívabban nézd a helyzetet, DE azt is tudom, hogy sokszor a kifogásaink és a belső félelmeink tartanak minket vissza.

A jó hír azonban az, hogy ha egyszer megtanulod ezeket a belső félelmeket kontrollálni, akkor képessé válsz arra, hogy onnantól kezdve te irányítsd az életedet, és ne a félelmeid.

Kis lépés a világnak, nagy lépés neked. Mégis megéri magadért. Az önszeretet valahol itt kezdődik. Ez nem varázslat, ez csak annyit jelent, hogy képessé válunk a vállalásra, önmagunkért.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• lélekhangok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!