Vannak helyzetek, amelyek oly módon ébresztenek, mint semmi más. Emberi kapcsolataink, párkapcsolatunk a legmagasabb szintű ösztönzés személyiségünk csiszolására. Ilyen a vágyakozás is, ami nem teljesedett be. Nem is ez volt a feladata. Tanulunk. Egymáson, miközben nincs is másik, mert mindig magadat keresed benne. Mint, mikor a legjobb tanárért kutatsz, akivel nyelvtudásodat folyékonyra fejlesztheted. S láss csodát, jön.

Könnyű lesz? Azt senki nem mondta. Megéri? Te is tudod, hogy igen. Pont, olyan személy érkezik tanítani, akiért hajlandó leszel mindent önmagadért végigcsinálni. A szerelem érzésével változásra ösztönöz. Sőt, ha a lelked mélyére nézel, jól tudod, hogy legnagyobb veszteségeid, azok, akik megbántottak, elhagytak, semmibe vettek, voltak a legnagyobb tanítómestered. Miattuk hoztál meg döntéseket, melyeket tán rég meg kellett volna. És talán pont ők állították vissza átsírt éjszakáidnak köszönhetően érzékenységedet. Látod? Épp ezért jöttek. Ez volt a feladatuk. Ha tanultál belőle, ami téged vezetett, az a szeretet. Még őket is, hidd el. A legjobb, amit akkor tehettek veled! A szeretet érzése a tét. Mert honnan tudod mi az, ha nem tudod milyen? Hát megéreztették veled. Megsebeztek, de egyben érzővé is tettek. Mert lehalkított érzéseid nemcsak a sötétet tompítják, de a fény is halványabb lett tőle. Ők tanították a megbocsátást, hogy rájöjj, mit kíván a helyzet tőled. Neked.

A harag, a gőg, az ítélkezés, a félelem, az önbüntetés elzárták a szívedet. Nem érezted, bár kerested, mégsem tudtad mi a szeretet. Milyen most? Mit érzel? Jobban becsülöd a sajátod után a másik fájdalmát is? Akkor megérte! A sebezhetőség elnyomása bénító. Egyszerűen megöli a lelket. Ezért készítették elő az utad, hogy ezentúl könnyebbek legyenek a tanulásra ösztönző helyzetnek. Innentől a megértés vezet.

Mindnyájunknak el kell sajátítanunk a türelmet, a határok tiszteletteljes meghúzását, amit önszeretetemért, nem ellened teszek. Mert bármennyit adok magamból, te nem fogsz kevesebbet kérni. Ezért nekem kell döntenem mi az, amiben az egyensúlyért partnered leszek. Mert hiába akarom kívülről, hogy változz, hogyan viszonyulj hozzám, csak akkor fogod tudni, mit szeretnék, ha elengedésemmel megéreztetem veled. A másikról lecsatlakozni ennyi. Amit tőled vártam, magamban teremteni meg.

Ezért jöttél, már tudom. A szerelem tudja, ki kell neked. Van ideje levetetni veled a páncélt. Ha kell, fájdalmasan tanít, mert te vagy a tét. Csak így segíthet neked. Amint levetted, leraktad félelmeidet, megerősödsz, és semmilyen körülmény, viselkedés nem hoz ki a sodrodból, egyszer csak észreveszed kész vagy! Nem félsz, nem kérsz, nem akarsz, nem is ítélkezel. Elfogadod, ami van. Válni is csak így lehet. Mindegy, mit gondol, hol tart a másik. A lényeg az, hogy amit tanítani jött megköszönd, az ellenállást letedd. Vége! Már úgyis mindegy. A boldogságod a tét. A másikról lecsatlakozni, csak így lehet. Mert, bár nem tőle, nem belőle akarod meghatározni ki vagy, viselkedése ébresztett rá, hol tartasz az önmagaddal való kapcsolatodban. Viselkedése vezetett rá, hogy mi az, amit megtehetnek, vagy éppen már nem tehetnek meg veled. Ki vagy? Szabad vagy! És tudod még mi? Nyugodt.

• kapcsolatok párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!