A válasz – Honda Civic e:HEV Advance

A válasz persze lehet jó és rossz. Mindenekelőtt a legfontosabb azt tisztázni, hogy mi a kérdés? Nem más, mint megfelelni az európai környezetvédelmi normáknak és mindeközben nyereséges módon kínálni a legmodernebb technikai arzenállal felszerelt, jó minőségű és mutatós autót. Tovább növeli a kihívást, ha ez a bizonyos jármű nem SUV. Vajon erre tud-e jó választ adni a Honda a 11. generációs Civic-kel?

A rövid válasz, hogy igen, tud. A hosszabb válasz, hogy azt és csakis azt kapjuk, amit kértünk, amit megérdemlünk és ami egy ilyen heterogén kontinens számára fenntartható módon kínálni lehet. És nagyon fontos, hogy ez nem a téma negatív módon való megközelítése. Sőt, az új Honda minden szempontból szinte tökéletes. Az új Civic, hála a japán mentalitásnak, azaz a tökéletesre való törekvésnek, meggyőződésem, hogy nemcsak azok számára lesz etalon, akik eddig is előnyben részesítették a japán autókat. Mérete, kényelme, visszafogott, ám mégis előremutató és modern stílusjegyei egycsapásra az egyik kedvencemmé tették.

De mégis, akkor miről beszélek? Mit jelent az, hogy azt kaptuk, amit kértünk? A válasz a silány motor- és karosszéria kínálatban keresendő. 1 motor, 1 kivitel és ezen belül 3 felszereltségi szint.
Egyértelműen az 5 ajtós változat a legkeresettebb és talán a legszebb is. De annyi bizonyos, hogy a Civic, mint a Honda zászlóshajója a globális modellek között, limitált kivitellel és hajtáslánccal jön Európába. És itt teszem hozzá, hogy azért mertem zászlóshajónak titulálni, mert az Accorot már egyáltalán nem hozzák be az öreg kontinensre.

Szóval egy szó, mint száz, azért nem lehet sima benzines változatot kapni, nyilván olcsóbban, mert Mi, európaiak nem akarjuk. Az EU bünteti a károsanyag kibocsájtást. Bár a Föld szempontjából szinte édes mindegy, hogy itt pöfög valami vagy máshol, de ide nem hozzák be. És lehet nem is a sima 158 lóerős, 2 literes benzines hiányzik nekem, hanem a Type R, a maga 315 lóerejével és a szokásos brutális egyediségével. Ez az, ami nem kapható, sajnos (és remélem csak egyelőre).
Ahogyan az alacsony volumen és egyébként a bonyolultabb piac (sok ország, sok nyelv, rengeteg identifikáció) miatt 4 ajtós változatot sem lehet egyelőre kapni. És mindezért magunkat lehet okolni, nem a Hondát, hiszen a mi választott politikusaink gyúrnak arra, hogy annulálják az autóipart.

De ne ezen szomorkodjunk, mert kár az időt fecsérelni erre. A lényeg, hogy itt a vadonatúj tizenegyedik generációs Civic, amiben biztosan lehet hibát találni, de felesleges nagyítóval ezeket keresgélni. Elképesztően jóra sikerült.
Kereken 50 esztendővel ezelőtt kezdte pályafutását a Civic és bár jó ideje tekinthető fogalomnak, de ennyire jól összerakott, előremutató technológiát, formavilágot és nem utolsó sorban minőségi szintet, talán sosem kínált. Bár nem 315 a benne lévő lovak száma, hanem „csak” 184, de ez is, higgyék el, tökéletesen elegendő. Ráadásul olyan fogyasztási adatokat produkál, hogy leesik tőle az állunk. Végül, de nem utolsó sorban pedig a Honda által fejlesztett e:HEV névre keresztelt hybrid meghajtása lényegesen komfortosabb, mint más gyártók esetében. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nincsen az a fránya üvöltő hang, amit a full-hybrideknél máshol megszokhattunk.

Hogyan is működik ez a hybrid rendszer, miben más? A Honda koncepciójában a villanymotor kapja a főszerepet és nem a mellette dolgozó benzines erőforrás, amely egyébként egy 2 literes 142 lóerős benzinmotor. A villanymotor 184 lóerős és 315Nm nyomatékkal rendelkezik és szinte mindig ez felel a közvetlen meghajtásért. A benzines pedig leginkább a rendszerhez tartozó, viszonylag kis méretű, 1,05 kW-os teljesítményű akkumulátort hivatott tölteni. Kapcsolódik még hozzájuk egy fokozatmentes úgynevezett CVT váltó. De ennek a hangolása is okosan lett megalkotva, ugyanis imitálja a sebességi fokozatokat. Így a vezetési élmény nagyon hasonló lesz, mint egy hagyományos meghajtással rendelkező autóé. Nagyon-nagyon szerethető a teljes rendszer és ami a legszebb, hogy azoknak, akiknek ügyes a lába, döbbenetesen alacsony fogyasztással hálálja meg az autó. Ez számokban annyit tesz, hogy simán 5 liter alá lehet tornászni az átlagot. Autópályán sem fogyaszt többet 6,2 liternél. Tehát alacsony fogyasztás és 110g CO₂ kibocsájtást kapunk a Civictől.

Méreteit tekintve, mondhatnám azt is, hogy szokásos módon tovább növekedett a jármű, kivétel a magassága, amely 27mm-t csökkent a korábbi modellhez képest. 4551mm hosszú és 1802mm széles lett (érdekesség képpen az első Civichez képest ez 1 méternyi növekedést jelent hosszában és 30 centit széltében. A magasság viszont csak 7 centit növekedett – 1408mm lett). A széles, hosszú és ehhez képest alacsony karosszériamagasság sportosságot ad az autónak. A letisztultsága pedig megfelelő eleganciát. Jó ránézni a keskenyre húzott LED-es lámpákkal kialakított frontrészre.

Erőteljes a küszöbvonala, szépen elnyújtott, kupé szerű a hátsó rész kialakítása. A tesztautónk fehér fényezése és a 18” -es fekete alufelnik mutatós kontrasztot alkotnak. A hátsó kialakítás visszaadja az előző generáció formavilágát, tagadhatatlanul Civices. A hátsó ajtó felnyitásával 410 literes csomagteret találunk. Ez az űrtartalom a Golf és az Octavia közé teszi a méretét. Könnyen és kényelmesen pakolható, továbbá 60:40 arányban a hátsó ülések segítségével tovább bővíthető. A síalagút viszont sajnos kimaradt, amit sajnáltam. Érdekes és okos megoldás viszont, hogy a csomagtérroló jobbról balra nyílik, nem hátulról előre, amellyel így nem kell bajlódni, ha az üléseket előre hajtjuk.

A belső tér kialakítása vitathatatlan módon a jól megszokott Honda hangulatot adja, annyi különbséggel, hogy a használt beltéri anyagok minősége feltűnően jobb lett. A belső tér rendkívül tágas, logikusan kialakított elemekkel. A Honda egyik büszkesége a légbeömlő szokatlan kialakítása. A méhsejtmintás terület mögött egy, az átlagosnál jóval nagyobb spektrumban állítható lamellát találunk, amely tovább növeli a komfortérzést a járműben.

A központi infotainement rendszer gyors, könnyen használható és meglepően stabilnak bizonyult. A felületére akár vezeték nélkül is ki tudjuk tükrözni a telefonunkat. A váltást gombokkal vezérelhetjük a középkonzolon, amelynek kialakításánál valószínűleg szem előtt tartották, hogy akár odapillantás nélkül is meg lehessen tenni a kapcsolást, hiszen minden gomb másik szögben áll és a méretük is különbözik. Így gyorsan megtanulható a „vakon” kapcsolás. Ez is olyan biztonsági szempont lehetetett, mint a fizikai gombok optimális száma. Az érintőképernyő hátránya ugyanis, hogy használata odafigyelést kíván és közben nem az utat figyeli a sofőr.
Természetesen az ilyen fontos apróságokon kívül az autó az összes modern biztonsági és vezetéstechnikai extrával is fel volt szerelve.

A kényelmes használathoz elengedhetetlen a jó futómű, megfelelő lengéscsillapítás és a direkt kormányzás. Ezek mindegyikével elégedett voltam, csakúgy, mint a 14,7 milliós vételárral, amely a mostani sokkoló autóárakhoz képest jónak/versenyképesnek mondható. A válasz tehát, amit a Honda ad, rövid ugyan, de kifejezetten előremutató és biztató. Meglepő lenne, ha ez a modell ne hozna sikert a márka számára.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.