Az életünk legfájdalmasabb velejárója, azonban minél idősebbek leszünk, annál gyakrabban szembe kell néznünk azzal a borzasztó érzéssel, amikor elveszítünk valakit, akit mindennél jobban szeretünk. Ez a trauma óriási hatással van az életünkre, egy igazi érzelmi hullámvasúton indulunk el ilyenkor, és sosem tudhatjuk biztosan, hogy milyen hatással lesz ránk.

A leggyakrabban előforduló érzés, vagy még inkább gondolat, hogy már sosem lesz semmi olyan, mint régen. Reményvesztettnek érezhetjük magunkat, ugyanis nagyon nehéz elfogadni a tényt, hogy egy olyan személy, aki előtte a mindennapjaink szerves része volt, nincs többé. Kilátástalannak tűnhet a helyzet, hiszen a fájdalom a csontjainkig hatol, és nem látjuk, hogy ez az érzés idővel bárminek hatására is elviselhetőbbé fog válni.

Meg kell birkóznunk az érzéssel, hogy nem csupán egy másik személyt, de bizony saját lelkünk egy darabkáját is elveszítettük a szeretett személlyel együtt. Nem csupán egy családtagnak, de vele együtt egy barátnak, életünk egy biztos és megingathatatlan pontjának kell búcsút mondanunk. Hirtelen úgy érezhetjük, hogy mindazt, amit a másiktól kaptunk elveszítettük vele együtt, nem marad semmi, csak az üresség és a fájdalom.

Megpróbálhatunk menekülni a gondolataink elől, azonban a fájdalom minden alkalommal belénk fog hasítani, amikor valamilyen rá emlékeztető dolgot látunk vagy hallunk, vagy ha éppen egy másik ember beszél egy számára fontos személyről.

Pótolhatatlan veszteségről van szó, hiszen az elvesztett személy helyét már soha senki és semmi nem lesz képes elfoglalni. Azonban egyszerűen arra kell gondolnunk, hogy hálát adjunk azért az időért, amit a sorstól kaptunk. Hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán ennyi közös időt kaptunk, hogy megőrizhetjük a közös emlékeket, és minduntalan meríthetünk ebből az érzésből.

• fájdalom gyász veszteség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!