Akik a lelkünkben élnek tovább..

Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?

Az életünk során megszámlálhatatlan emberrel találkozunk. Kevés az a személy viszont, aki olyan mértékű hatást gyakorol ránk, amely későbbi életünk során is velünk marad. Ha szerencsés vagy, ezen emberek ott élnek körülötted, és bármikor felhívhatod őket, amikor szükségét érzed. Felteheted a kérdéseidet, amelyekre tőlük várod a választ, és tanácsot kérhetsz, ha elakadtál.

Akadnak viszont az életünkben olyan rendkívül fontos, közelálló személyek, akik már nem lehetnek velünk. Akiket hiába hívunk, a telefonunkban elmentett név alatt a szám már nem felel.

Akik a lelkünkben élnek tovább.. - - - elmúlás, elveszíteni, lélekhangok,

Ilyenkor hajlamosak vagyunk elveszettnek érezni magunkat, és teljesen kétségbe esni, hogyan tovább. Leblokkolunk, és görcsösen elkezdjük keresni a megoldásokat. Fejben százszor is leforgatjuk a vele megélt emlékeket, újra és újra végig nézzük a közös fényképeket, buzgón keresve közte azt, amire épp olyannyira szükségünk lenne. Néhanap csak bámulunk ki az ablakon, elmerengve az égbolton. Olykor felidézzük a sokszor hallott mondatait, amitől korábban a falra másztunk, most mégis annyira fojtogató a hiánya. Bár újra mondaná. Bár újra itt lenne. Bár megölelhetnénk..

Az igazság viszont az, hogy ITT VAN. Ha a mély pillanataidban megállsz, észre fogod venni, hogy jelen van. A csendben, a zajban, egy rég hallott kedvenc zenében. Az égbolton, egy fényesebben ragyogó csillagban, vagy épp egy váratlanul érkező esőcseppben. Benne van a mozdulataidban, a kedvenc süteményedben, és az ő – annyiszor elkészített, tökélyre fejlesztett - receptje által készült húslevesedben is. Ott van a sikereidben, és a bukásaidnál is. Veled van, amikor majd kicsattansz a boldogságtól, de még akkor is, amikor a könnyeid megállíthatatlanul kitörnek belőled, és úgy érzed, minden összedőlt.

Mert ha volt valaki az életedben, aki rendkívül közel állt hozzád, Ő a lelkedben él tovább.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!