Az Idő fogságában

Az Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.

Eltervezzük, mikor szeretnénk férjhez menni, gyereket szülni, házat venni, az autót jobb járgányra cserélni, meghatározzuk az intervallumot, amelyen belül minden álomszeletnek valóra kell válnia.

Aztán olykor hónapokra, évekre, évtizedekre megrekedünk egy ponton. Félni kezdünk. Hajszoljuk az Igazit, azt, aki férj és apa lesz, odaadó társ, a szívszerelem. Aztán csak forgunk a saját időnkben, és észre sem vesszük, hogy az időt már régen túlbecsültük. Mert minden eljön akkor, amikor el kell jönnie. Siettetni a nagy lépéseket nem éri meg, gyakran csak hátrébb vet a nagy előremenetel.

Az Idő fogságában - - - élet, idő, lélekhangok, univerzum,

Ha túl sok időt adunk magunknak a megvalósításhoz, akkor engedélyt kapunk a halasztásra. Hiába jön szembe a vágyott világ, arrébb lökjük, mondván, még minderre bőven van Idő. Amikor évtizedeink száma meggyarapodik, kétségbeesve hajszoljuk a beteljesülést. Siettetni kezdjük az addig ráérős momentumokat. Kevés Idő is elég, hogy mindaz, amit egyszer felépítettünk gondolatban, valóra váljon. Nem kell ragaszkodni a társadalmi elvárásokhoz, az még rosszabb, mint az idő. Szabadulni kell a fogságból, amelyet az Idő jelent. Tiszteletben kell tartani, hiszen mégiscsak az univerzum egyik alapegysége, de szorosan hozzámérni a döntő lépéseket ostobaság lenne.

Negyvenévesen éppannyi esélyünk van kibontakozni, megtalálni a vágyott életet, mint húszévesen. Kevesebb ideig élvezhető az eredmény, de megbecsültebbé válhat. Nem számít az Idő, csak az a fontos, hogy akkor lépjünk előre, vagy éppen hátra, ha szívből érezzük, hogy ez a helyes út. Bár fiatalabbak nem leszünk, a rossz döntések, a gyötrelem éveket lopnak el a valódi életből.

S ha úgy érezzük, hogy túl lassan haladunk a célunk felé, gondoljuk végig, hogy biztosan a megfelelő célt tűztük-e ki. Ha megbizonyosodunk róla, hogy a szívünk húz a cél felé, akkor gondoljuk át, hogy elégedettek és boldogok vagyunk-e ezen az odavezető úton. S ha igen, akkor mit számít az Idő? A saját életünkből kifutni úgysem tudunk.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.