Még szűrődik be a nappali fény a redőny apró redőin át. Mindig is látni akartam a reggeli nap első sugarait. Ahogyan az arcát is minden reggel látni akartam. És most, hogy megkaptam, mégis kongok belül.

Minden ember életében vannak mélypontok. Amikor kiürül a világ. Amikor nincsenek színek, sem szagok. Csak a légüres tér van. Befordulunk, és egyáltalán nem értékeljük azt, amink van. Azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetnénk. És pontosan tudtam én is. Fejben. Ott tudtam.

Nem voltam szerethető. Ott, akkor abban a pillanatban a legkevésbé sem voltam szerethető. Szürke, színevesztett, az életét sem szerető valaki voltam. És még tovább ostoroztam csak magam azzal, hogy mindezt be is ismertem. Hogy kinek kellene egy olyan nő, aki nem képes mosolyogni a férfira, akit szeret. Nem akartam szembenézni a szorongásaim valódi okával. Csak elvártam, hogy ő akkor és ott mindennél jobban szeressen. Hogy biztosítsa a lelkemet arról, hogy mellettem van. Közben pedig arra gondoltam, mekkora önző liba vagyok, hogy az elvárásaimmal megölöm a boldogságunkat.

Pedig végre megértettük azt, hogy az összecsiszolódásunk egy lényeges része az, hogy egymásért lemondunk az egónkról. Hogy már nem teher az, ha fognunk kell egymás kezét a nehéz percekben is. Hogy akárhol vagyunk, addig, amíg tudjuk, hogy a lelkünk kapcsolódik, addig mindig vigyázni fogjuk a másikat. Nem volt ez mindig így. Megharcoltunk egymásért. Megharcoltunk azért, hogy ne saját magunkat toljuk be az első helyre. Megértettük, hogy mit jelent igazán szeretni. Hogy ennek az egésznek bizony hosszú folyamata van.

De mégis vannak azok a pontok, ahol valami megtöri az embert. Amikor beáll a kontrollvesztés. A saját életünk felett. A szorongás, a depresszív magatartás. Úgy éreztem hiába tudom, hogy szerethetek, hiába érzem a szeretetet, képtelen vagyok nem fekete-fehér szemüvegen át tekinteni a világomra. Mert az embernek látni kell önmagát egy reális tükrön keresztül. Kellenek a célok. Kell a stabilitás. Bizonyos szinten mind ezt keressük. A partot, ahol kiköthetünk. És ebben kivételesen nincs semmilyen biztonsági játszma sem.

• boldogság depresszió elvárások félelmek küzdelem lélekhangok párkapcsolat szeretet szorongás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!