Bízom benned

A bizalom drága kincs. Jól tudjuk, de mi emberek nem igazán az erős jelemről vagyunk ismertek és a korrektségről, ezért életünk során ezt a kincset sok sérülés teszi egyre nehezebben nyithatóvá.

Amíg éltetjük, nem fogy el, de egyre nehezebb feléleszteni. Bensőnket óvjuk, védjük, mert biztosan tudni szeretnénk, hogy nem egy újabb tépázás áldozatai leszünk.

Olyan kellemetlen és szorító érzés, hogy az életben semmire nincs biztosíték, ha jól belegondolunk még abban sem, hogy holnap felkelünk. Ebből kiindulva hogyan is tudhatnánk ki érdemes a bizalmunkra és ki nem.

Bizalmam felébred, ha személyemnek bizalmat adsz. Ha nem kételkedsz a szavaimban, én sem teszem ezt. Nem indítok feléd kétkedést, hisz úgyis éreznéd, és csak elrontanám vele a kezdetet. A bizalmam megkapod, de nem az egészet. Csupán kis darabkát ajándékozok a számodra, mint indító optimizmust, hogy lásd, nem vagyok elkerülendő, de ahhoz nem kapsz eleget, hogy ha esetleg elbánnál a darabkával meg tudj sebezni.

Felépítheted, legózhatsz a darabokkal, játszhatsz vele, oly sok lehetőség közül dönthettél. Te mégis az építést választottad, a legnehezebb, bár a szándékaid legjobban tükröző tevékenységet. Én is ezt tettem, építettem a bizalmad, hiszen tudtam, hogy te is pont annyit nyújtasz, mint én. Nem csak férfiak tekintik játéknak a nőket, a férfiak is kapnak eleget, én ezt pontosan tudom, a női nem képviselői között is akadnak, akik szeretnek jó mély és fájdalmas emlékeket hagyni.

Nem kellett küzdenem és neked sem. Talán két sokat csalódott emberrel könnyebb, mert mindkettőjüknek megfelelőbb a lassabb tempó a léleknyitáshoz. Nincs siettetés, nincs rohanás, csak a saját meder és a saját sodrásnak tempója, ami végül oda vezet, hogy bízom benned.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!