Komoly modell portfolió átalakításba kezdett a francia tulajdonú Dacia, amely valószínűleg a Sanderoval kezdődött. Ez megint egy remek döntés, hiszen a „low budget” kategória egyértelműen egy letisztultabb, egyszerűbb kínálatot követel. A családi, akár 7 személyes modellkategória neve Jogger.

Szent meggyőződésem, hogy a Dacia egyetlen, azaz a legfontosabb hibája, a neve. Ezzel a múlttal még biztos most is elveszíti a potenciális vásárlók erős kétszámjegyű százalékát. Az is biztos persze, hogy ez a százalék csökken évről évre, de emiatt legalább kétszer annyit kell tennie a Renault-nak, mint például annak idején a Skodával kellett tennie a VW csoportnak. Persze egyértelmű, hogy Renault márkanév alatt nem lehet ezeket a modelleket árulni, mert akkor a márka presztízs vagy maga a magasabb minőség csorbulna. Sőt, az is benne van a pakliban, hogy a Dacia szó csak nálunk cseng ennyire rettenetesen, a méltán „híres” román-magyar barátság vagy éppen a Dacia szó postkommunista utánérzete miatt. Félre értés ne essék, én személy szerint teljesen megvagyok a márkával, sőt nemegyszer ajánlani is szoktam egyes modelljeit, különösen a Dustert, amelyik nemcsak jó, hanem szerintem egész jól is néz ki. De ezzel nem mindenki van így, mert baráti, rokoni, ismerősi körökben kevesebb csillogó szempárt látok, amikor egy Daciat tesztelek, szemben egy Mercedes-szel, BMW-vel vagy akár KIA-val.

Fontos tehát a legelején tisztázni, hogy minden autót a saját kategóriájához érdemes hasonlítani. Kategória alatt pedig a méretet, funkciót és az árat értem, külön-külön és egyben is. Ezek alapján pedig a Dacia nemhogy jó, hanem kiváló. Szerencsére egyre kevesebb embert kell erről győzködni és sokkal többen tudják, hogy a Dacia kitűnő választás. Ezt bizonyítják az eladási statisztikák is.
Ezzel a háttérrel és egy kőkemény piaci helyzetben jelent meg a Dacia Jogger. Chiphiány, környezetvédelmi normák, Covid miatti ellátás hiány és háború, mint globális szempontok, jelentős infláció, valamint harmatgyenge forint, mint belpiaci helyzet, egészen komoly kihívások elé teszik elsősorban azokat a gyártókat, amelyek tömegmárkákat készítenek. Az ilyen gazdasági körülmények elsősorban a kispénzű embereket sújtják, így a leginkább érinett brand talán pont a Dacia.   

 

A Jogger a harmadik generációs Logan alapjaira készül és egycsapásra veszi át a Logan MCV és a Lodgy szerepét, sőt még a Dokker is megszűnik, tehát annak személyautós utódja is a Joggerben keresendő. Érthető ezek után, hogy nagy az elvárás és az újszülött körül keringő sok-sok rokon biztosan látni véli a felmenők egy-egy vonását a Joggeren. Egyébként meg is lehet találni, de ami nekem különösen tetszik, hogy magasabb színvonalon, emeltebb szinten van minden az elődökhöz képest. Kimondható tehát, hogy szépen-lassan a Dacia egy vállalható autóvá cseperedett, ahol a cél egyértelműen a funkcionalitás és a költséghatékonyság.

A 4547 mm magas karosszéria meglepően jó elrendezést kínál és tágas belteret rejteget. Ennek egyik oka, hogy a tengelytáv meglehetősen nagy, 2897mm. A külső vonások kicsit öszvér megoldást sugallnak. Egyszerre SUVs és kombis a Jogger megjelenése. A 20 centiméteres hasmagasság miatt az előbbi, a hosszú, elnyújtott karosszéria miatt inkább az utóbbit erősíti. Egyébként megértem, hogy ezt így csinálták a tervezők, hiszen manapság még egy alacsonyabb költségvetésű családnak sem lehet semmit eladni, amire nem lehet rámondani, hogy crossover/SUV. Van tehát fényezés nélküli sárvédő elem, oldalvédő csík, a sárvédőkön szürke alsó betét, hogy a magas vizuálisan még inkább annak látszon. Ha pedig ez nem volt elég, még az XC60 Volvo hátsó lámpatesteire hasonlító fényforrások is azt mutatják, hogy itt egy terepjáró közlekedik. Utóbbit egyébként jópofa húzásnak tartom, mert növeli a presztízst. A külső formajegyeknél még mindenképpen ki kell emelni a frontrészt, amely a Sanderora hajaz, továbbá a fekete felniket, amelyeken már megtalálható a Dacia legújabb logója. Összeségében tehát egy pofás külsőt láthatunk, ha a Joggerre nézünk és a praktikum miatt azt a fura kis kiemelkedést is megbocsájtjuk, amit a B oszlopnál találunk. Hiszen a fejtér fontosabb, mint egy síkban futó ív.

A belső térben sem feltétlen az olasz formatervezés végtelen kifinomultságát kell keresni, hanem sokkal inkább a funkciót, praktikumot. Ezen utóbbiak mindegyike ott van minden elemben, tárgyban, anyagban. Az analóg műszerfal közepén digitális kijelzőt, középen pedig egy érintőképernyős, 8” -es LCD képernyőt találunk. A kormány jó fogású lenne, ha nem műbőr borítaná. De ez sem kritika, hiszen fel tudok sorolni ennél az autónál 5x-10x drágább autókból is több tucatot, amelyeknél nem telt egy tisztességes bőr kormányra. Nem a Dacianál fogom a kritikát kezdeni, mert nem érdemelné meg. Tehát a kormány jó fogású, a rajta lévő kezelők egyszerűen átláthatók, röviden szuper.

A vezető körül minden kezelő logikus elrendezésű és az imént említett infotainement rendszerrel egyetemben könnyen kezelhető, meggyőződésem szerint minden korosztály számára. Rengeteg a pakoló hely, tároló rekesz. Ezzel is maximálisan meg voltam elégedve.

A második üléssor 3 teljes értékű ülést tartalmaz. Az extraként rendelhető kisasztal az elő ülések háttámláján gyerekek számára hasznos lehet. Felnőtteknél kevésbé, mert annyira nem nagy a lábtér hátul, hogy egy 180 centis felnőtt mögött egy hasonló méretű utazó azt kényelmesen tudja használni.

A harmadik üléssor 2 ülését hasonlóan oldották meg, mint a Lodgy esetében (erről az autóról a tesztünk itt olvasható). Előre hajtható a támlánál, vagy akár egyesével is kiemelhető. Az ide való bejutást egyébként nagy mértékben könnyíti a nagy és széles hátsó ajtó. A csomagtér mérete 160 liter 7 ülés esetén, 5 ülésnél 565 liter, lehajtott második üléssornál pedig nem kevesebb, mint 1807 liter.

A Jogger jelenleg egy 110 lóerős 1 literes közvetlen befecskendezéses turbómotorral, valamint egy szintén egyliteres turbós, de csak 100 lóerőt teljesítő motorral rendelhető. Utóbbiban gyárilag benne van az LPG gázos átalakítás is. A tesztautónk az első verzió volt, abból is a legmagasabb felszereltségi szintű Extreme. A motor teljesítménye átlagos autózásra alkalmas. Választhatóak ugyan üzemmódok, de a gázreakción kívül én sok különbséget nem vettem észre. A fogyasztás nálam nem lett igazán fényes. Sokat autópályáztam vele, itt 9 liter körül fogyasztott. Alacsonyabb sebességnél 7,5-8 litert tudott az ezres turbó. Talán ez a legkérdőjelesebb pontja egy alacsony költségvetésű autónak, hiszen fent is kell tartani, nem csak olcsón megvenni.

A legmagasabb felszereltség egyébiránt rengeteg biztonsági és kényelmi extrát tartalmazott. Jó és komfortos általuk az utazás a Joggerben. Szerettem a váltóját, illetve kifejezetten elégedett voltam a futóművel, menetkomforttal.

A Jogger nem indul könnyű pályán, de óriási fegyvere az ára, hiszen a full extrás változatért sem kell sokkal többet fizetni 8 millió forintnál, amely a mai autóárak mellett döbbenetesen kevés, akármennyire rossz, furcsa is ezt kimondani, Hiszen 7 személyes autókat minimum 50%-kal több pénzért lehet vásárolni. A belépő szint 6,3, illetve 7 személy esetében 6,7 millióról indul. Aki teheti és megfelel a feltételeknek, érdemes még idén ellátogatnia egy Dacia kereskedésbe, mert a 2,5 milliós állami támogatás a jelenleg érvényes szabályok alapján csak év végéig igényelhető. Ez a jármű megfelelő útitárs és választás egy nagycsalád részére, akik számára nem a presztízs a legfontosabb, hanem az, hogy kényelmesen eljussanak egyik pontból a másikba.

• dacia jogger Dacia Jogger TCe 110 Extreme teszt Dacia jogger teszt jogger teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!