Csöndjeink

Megvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.

Egyedül vagy, de ez nem az a fajta egyedüllét, ami fájdalmat okoz, most végre minden olyan letisztult. Reggel, miközben iszod a kávédat, és kitekintesz az ablakon, sok minden összeáll a fejedben. Időnként talán úgy érzed kiégtél, pedig csak összegzed a negatív élményeket a pozitívak mellett.
Hát ezek a csöndjeink, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy élesebben lássuk életünk kontúrjait. Világossá válik, miért is hoztad meg azokat a bizonyos döntéseket a múltban. Ezek határoznak meg minket, ha jó, ha rossz döntést hozunk éppen. Valamiért akkor az a belső késztetés mindent felülírt, annak érdekében, hogy lépj.

Pontosan tudod, miért mentél el azon a tavaszi napsütéses napon arra a randira, hogy miért hagytad ott azt a munkahelyet, és, hogy miért szakítottad meg véglegesen a kapcsolatot az egyik legjobb barátoddal. Számos dolog okoz lelkiismeretfurdalást, eszedbe jut, milyen betonbiztos szilárdsággal álltál ki saját magadért, talán túl keményen fogalmaztál a másikkal szemben, de ezzel egy időben azt is tudod, hogy ez egy őszinte, ösztönös reakció volt a részedről, nem takarta az arcod álarc. És legbelül jól tudod azt is, mikor volt az, hogy teljes mértékben ellent mondtál a saját elveidnek is, ezzel fals képet mutatva a külvilágnak.

Csöndjeink - - - befelé figyelés, belső hang, lélekhangok, önismeret,

Nem baj, ha a nagy gondolatkavalkád közepette, a kirakat előtt éppen beugrik egy régi érzés, egy nosztalgikus pillanat. Pont ezért vannak a csöndjeink. Lehetővé teszik, hogy konzekvensen mérlegeljünk, még, ha az érzelmek újra ránk is törnek. Olyan dolgokat értesz meg végre, amiket akkor, azelőtt még nem tudtál volna megfelelő módon kezelni.

Nem törvényszerű leülni, vagy elvonulni és erőltetni, ezt a fajta csendet. Maguktól, és értünk születnek. Egyszerűen csak megérkeznek. Sokszor akkor, amikor nem is számítunk rá. Előfordulhat, hogy arra vágysz, hogy egy filmbeillő megvilágosodás „csapjon le” rád, de ez nem kérésre és csettintésre jön létre a való életben. Érezni fogod, amikor eljön a csönded, és értékelni fogod, amiért elérkezett hozzád, mert olyan útmutatóként funkcionál majd, ami a személyiségedet és az életszemléletedet is formálja egyben, egy felnőttebb, érettebb irányba. Így még elszántabban lépkedhetsz az úton tovább, nem félve attól, mi következik majd.

Rá fogsz jönni, hogy a konstans hangzavar és pörgés soha meg nem szűnése csak megmérgezne és megőrjítene, ezért van szükségünk az élet különböző periódusaiban arra, hogy a csend mutasson utat. Az ilyen órák, napok hozzánk tesznek, nem pedig elvesznek.

Egy idő után pedig már tudatosan fogsz létezni ebben a nyugalmi állapotban, és mosolyogva nyugtázod majd, hogy bár már most megannyi tapasztalattal rendelkezel, épp olyan sok új élmény áll még előtted.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!