Egy perc az élet
Tavasszal sokkal több időt töltünk a szabadban, kicsábít minket a lakásból a reggeli napsugár és az éjszakai nyüzsgés. Ilyenkor ezerszer több impulzus ér minket, érzékszerveink csúcsformába kerülnek, és gyorsabban feldolgozzuk a látott, hallott információt.
Aztán ahogy sétálunk az utcán, meg-megcsap egy ismerős parfüm illata, megszólal mögöttünk egy idegen, furcsa akcentussal, vagy csak felfigyelünk egy csengő nevetésre, és hirtelen beugrik számtalan, homályba veszett régi emlék a múltból. Emlékek a gimnáziumi évekről, a lázadó tinikorról, a külföldi nyaralásokról, a halálos szerelmekről.
Eszünkbe jutnak az üzleti konferenciák, hogy hányszor csekkoltunk már be és ki szállodákból, és mennyiszer néztünk rá az óránkra az aktuális hercegünket várva. A szokások grill party-k nyaranta, a rengeteg átmulatott éjszaka, a kemény vizsgák és a hosszú hónapokon át tartó fejtörés, amikor azt kellett eldöntenünk, mik is szeretnénk majd lenni, ha felnövünk. Elmélázunk azon, milyen jó lenne visszakapni a gimis éveket, vagy csak azokat a nyarakat, és milyen jó lenne megint húsz évesnek lenni, előröl kezdeni, naívan, élettapasztalatok nélkül. Nem, mintha megbántuk volna, ami eddig történt, sőt! Pont ezért szeretnénk újra meg újra átélni az egészet. Vajon ugyanígy csinálnánk? Ugyanazokat a hibákat követnénk el, ugyanazokkal az emberekkel barátkoznánk, ugyanazokat a szeretőket tartanánk? Így, bölcsebb fejjel persze könnyű utólag ítélkezni, és elméletben átírni az életünk forgatókönyvét, korántsem biztos viszont, hogy jobban jártunk volna. És hát nem is ez a lényeg. Amíg szépek az emlékek addig tavasz van a szívünkben is. Rájövünk, hogy most is nagyon jó. És arra gondolunk, hogy a mostani pillanatot hányszor fogjuk majd évekkel később felemlegetni, hányszor fogunk mosollyal az arcunkon a mai napra visszaemlékezni. Arra, amikor sétáltunk az utcán és a gyerekkorunkról álmodoztunk. És rájövünk, nincs is ez olyan messze, és, hogy az élet nem tart örökké, mint ahogy régen a gimiben hittük.
Élvezzük hát a csodálatos tavaszt, mondjunk igent az életre, adjuk át magunkat a pillanatoknak, és éljük meg a jelent, mert ami most, ebben a percben történik velünk, csak az számít igazán. Nem a múlt, s nem a jövő. Mert ezek az életünk napjai, és ezekből a napokból fogunk majd később, idősebb korunkban táplálkozni.
Ábrahám Erika
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez