Lassan el is felejtjük, hogy milyen világban éltünk 20 éve. Sőt, az elmúlt 2-3 év semmi másról nem szól, csak elektrifikációról, közeljövő kutatásról, hogy merre tart az autózás és be kell vallanom, hogy engem is rabul ejtenek az autókba integrált informatikai rendszerek. Mindeközben pedig elfelejtjük, hogy miért is szerettük meg a vezetést, mi okozta az igazi élményt. Szerencsére a Toyota/Subaru közös munkájából létrejött GR86 visszazökkent egy kicsit minket.

A Toyota egyik versenyelőnye, hogy a modellpalettájának a zömét hybrid hajtású autók teszik ki. Ezt az előnyt, természetesen a környezetvédelmi kérdéseken túl, abban is élvezhetjük, hogy van lehetőségük arra, hogy egy-egy rétegmodellbe „büntetlenül” tegyenek hagyományos erőforrást, hiszen a kvótán így is, úgy is belül maradnak. Ez pedig azért is csodálatos hír, mert az olyan modellek, mit a korábbi GT86, nem csak szép emlékek maradtak, hanem megjelent az utód, a GR86.

A GR86 egyértelműen egy új modell, hiszen minden egyes pontja más, mint az elődé, de méretében, stílusában semmit nem változott. Ezért is kell ezt a kijelentést megtenni, hiszen annyira hozza az előd által megteremtett életérzést, formát, hogy hihetnénk azt is, hogy egy modellfrissítésről van szó, amelyet új névbe csomagolva szeretnének nekünk eladni.
A GR86 lényegesen maszkulinabb, agresszívabb megjelenést kapott, így sokkal jobban közelít a Supra formájára. Keskenyebbek lettek a LED-es lámpák elől, szögletesebb lett a hűtőrács és kapott két látványos légbeömlőt az autó a lámpatestek alá. Hasonló módon látványos az első sárvédőn elhelyezett légbeömlő, valamint a küszöbök miatt vizuálisan is felturbózott kiszélesítése az autónak. A 18” -es fekete felnik divatosak és szépek.

Számomra továbbra is a GR86 legszebb része a hátsó traktus. Szerencsére megmaradtak a méretes kipufogók, amelyeket kiemel a fekete lökhárítórész. A lámpatestek teljesen megújultak hátul is az elődmodellhez képest. Talán lejobban az új Yaris vagy éppen a CH-R lámpáira hasonlítanak, amelyek a mai divatnak megfelelően össze is lettek kötve. A csomagtér ajtó tetején a légelvezető szárny hangsúlyosabb lett.
Összeségében elmondható, hogy egy rendkívül feltűnő, igazán szép, egységes hangulatú karosszériát sikerült megalkotni, amelynek legjobb bizonyítéka az a rengeteg elismerő tekintet, visszajelzés, amelyet az autó tesztelése során az utakon közlekedőktől kaptam. És azért ne felejtsük el, hogy a GR68 egy kifejezetten elérhető árú autónak számít, hiszen a jelenlegi 15-16 millió forintos ár sávban egyáltalán nem találni hasonló képességű és megjelenésű versenytársat.

A belső design természetesen modernebb lett, hiszen az analóg műszeregységet egy digitális, 7” -es képernyő váltotta, továbbá a középkonzolra is került egy 8”-es élintőképernyő. Ez utóbbi képes a telefon kitükrözésére és talán ennél többre nincs is szükség (ha szükség lenne sem tud többet). Ennek jelen esetben én kifejezetten örültem, hiszen arra lehetett figyelni, amire ez az autó készült. A vezetés élményére, az örömautózásra.
Az ülések rendkívül kényelmesek, nagyon jó az üléspozíció. Az autó teljesen körbeveszi az embert a volán mögött, abszolút részei tudunk lenni az élménynek.

Pakolórekeszből nincsen sok, de pont elég. Az ajtózsebbe kényelmesen elfér egy palack, a könyöklő felnyíló fedele mögött szintén találni némi üreget, ahová a telefon betehető, illetve ide is elhelyezhető két fémdoboz, ha éppen azt szeretnénk.

Szintén pozitív, hogy a kézifékkar megmaradt, kár lett volna érte, ha ezt is gombbá zsugorítják.

A beszámoló végére hagytam a legfontosabbat, a 2,4 literes boxer erőforrást, amely továbbra is turbó nélküli, viszont a megnövelt lökettérfogat miatt így már 234 lóerős és a nyomatéka is szépen szaporodott, hiszen 250Nm-re növekedett. Szintén fontos körülmény, hogy a nyomatékcsúcs már sokkal hamarabb, 3700-as fordulaton jelentkezik. A korábbi modell esetében sok kritika érte az autót, hogy a középső fordulatszám tartományban erőtlen az autó. A mostani változatban ezt én egyáltalán nem éreztem. Sőt, kifejezetten élvezetes gyorsulásokat volt képes produkálni az autó jelentősebb visszaváltás nélkül. Egy élmény, amikor kanyarból kigyorsítva dobálja a fenekét. Ez utóbbival persze okosan kell játszani, mert sokkal vadabbra hagyták a tervezők a vezethetőséget, nem szól bele a technika olyan hamar. Ezért több gyakorlatra van szükség, sokkal emberközelibb a GR86 mint számos erősebb, de komputer által kontrollált és lényegesen drágább autó.

Önmagában a 234 lóerő nem számít soknak, de a GR86 egy rendkívül könnyű autónak számít manapság. 1,3 tonnás tömege, amelyet többek között olyan részletekkel értek el, hogy a gépháztető alumínium. A karosszéria mindemellett meglehetősen merev, jól bírja azt a terhelést, amelyet ki lehet belőle hozni.

A kipörgés gátló kikapcsolható, de normál közúton szerintem ez nem tanácsos, enélkül is egészen vad a jármű. Ha viszont lehetősége van valakinek pályán is használni ezt az autót, akkor tovább fokozhatja ezt az élményt. A tervezők gondoltak is arra, hogy erre fog jónéhány tulajdonos vetemedni, így a hátsó üléssor, amely egyébként funkciójában amúgy is korlátozott, lehajtható. Ebben az esetben egy hosszú, sík felületet kapunk, ahová még a pályagumik is elférnek.

Nagyon kevés ilyen autó van, mint a GR86 és ahogyan a dolgok haladnak, egyre kevesebb lesz. Elérhető árban pedig sportautót nem sokat fogunk találni pár éven belül. Így, aki ilyen típusú élményekre vágyik, gyorsan érdemes lépnie és ezt követően valószínűleg várnia a szállítási határidő miatt, hogy elcsípjen egyet ebből a különleges járműből.   

• gr86 teszt gr86 toyota Toyota gr86 executive teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!