Előfordul, hogy #nemmindenfenékigtejfel – avagy a trauma miért számít #tabunak a social media világában?

#Mallorca, #szerelem, #olyanboldogvagyok, #egyszerűenmindentökéletes. Az esetek 99 százalékában ilyen és hasonló szösszeneteket látunk felbukkanni a social media platformokon, kiváltképp az Instagramon. Az ember általában szereti megosztani a boldogságát másokkal, például egy fontos eseményt, ami mérföldkő lehet az életében. Örülni valakinek, vagy együtt örülni a másikkal, egy áldás, egy igazán felemelő érzés, de hol húzódik az a bizonyos határ és miért csak a szép, jó dolgokról eshet szó manapság?

Úgy érzed kendőzetlenül tolják a képedbe, hogy a gazdagság, a #flexelnimindigmindenhol jelenség, az állandó élmény és impulzus csak a kiváltságosoknak adatik meg. Fontos tisztázni, mielőtt még mélyebbre ásnánk a témában, hogy az esetek túlnyomó többségében tényleg észrevehető, hogy semmi sem az, aminek látszik. A rikító, erőltetett mosoly mögött, annyiféle titok bujkálhat, hogy azt elképzelni sem tudnánk. A paletta elég színes lehet, és nem biztos, hogy kellemes, meleg színeket találunk.

Sajnos jó pár éve már, hogy egy bizonyos „kultúra” alakult ki ennek kapcsán. Filtereket, képszerkesztő alkalmazásokat, és számos egyéb dolgot említhetnénk még, ami egy hamis és nem létező tökéletességet projektál kifelé. Egy idő után csak fogod a fejed és úgy érzed, valami hiányzik az életedből, valami nem klappol, holott minden rendben van, csak egy új, mérgező világ szippant be.

Előfordul, hogy #nemmindenfenékigtejfel – avagy a trauma miért számít #tabunak a social media világában? - - - életszemlélet, social media, tabu, tabukról tabuk nélkül,

De ha egyszer a #mindenperfekt illúzióját kajáljuk be minden nap, akkor honnan is vennénk a bátorságot ahhoz, hogy megmutassuk azt is, ami nem tökéletes? Ami fáj, ami legbelül széttép, ami nem esztétikus, vagy nem gyönyörűen szép. Ami az igazság. Merthogy az igazság százezerféle lehet, és nem biztos, hogy tetszik, de attól még valódi. Egy világjárvány kellős közepén próbálunk hinni az újrakezdésben, és ez jól van így, hiszen hit nélkül valószínűleg megőrülnénk. Ez viszont egy nehéz procedúra, nem egyik napról a másikra tudjuk összerakni ismét magunkat. És mindez hiába, mert még a káosz legmélyebb bugyrában is van olyan, aki megfeszülve erőlködik, minden egyes nap, hogy azt lássuk, ő most is nagyszerűen érzi magát, és ezen semmi, senki nem változtathat. Nem érdekli a világ, nem gondol bele, hogy milliók veszítenek el családtagokat, ebben a percben is. Hogy siránkozni kéne folyton-folyvást? Korántsem.

De végre vissza kéne térni az emberi mivoltunkhoz. Rájönni, hogy az a csillogás és luxus, amivel éppen szembe találjuk magunkat, az nem a nagybetűs ÉLET. Nem CSAK ebből áll az ÉLET. A traumák és fájdalmak éppúgy az alkotóelemeink, mint a boldog percek. Fontos kérdés az, hogy miért nem beszélünk erről? Vagy miért pont csak erről nem beszélünk? Lehet a nyaralós, #otthonisextraluxusvan tematikájú posztok vonzanak elsőre jobban, de tényleg ez a valóság? Ami után vágyódsz? Tényleg ez az, ami számít?

Hidd el, az élet ettől sokkal több. Ha eddig nem, hát most biztosan belátod. Becsülni kell, ha van, becsülni kell minden egyes tökéletlen részletével együtt, elvégre nincs kilenc életünk, mint a videójátékokban a karaktereknek.

Mert #nemgázavalódiélet. És #nemgázerrőlbeszélnisem.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!