A kezdeti szerelmi lángolás idején még egymás gondolatait, vágyait is kitaláljuk. A leválás fázisában azonban elkezdjük észrevenni az egymás közötti különbségeket is, lehull a rózsaszín szemüveg, reálisan értékeljük a másikat. És milyen gyarló az emberi természet, rögtön megpróbáljuk megváltoztatni, saját képünkre formálni, idomítani egymást. Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségeket, és elfogadja, hogy a másik másmilyen és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni.

Minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem. Boldogtalan, elégedetlen, magányos, és féltékeny vagy, mert még számít, mert még fontos. A tányérdobálás, ajtócsapkodás, szélsőséges mértékű harag, kontrollálatlan düh, netán tettlegesség azonban már komoly indulatkezelési terápiát igényel, és nem férhet bele két egymást szerető ember kommunikációjába.

A hisztinek persze különböző méretei és fokozatai vannak, és az ideális nő sem yes woman, milyen unalmas lenne egy bólogató cicamicával élni. Egészséges és kényelmes mértékig szükség is van vadmacska körmökre. De egy okos nő tudja, mikor kell és lehet azokat kiereszteni, milyen mértékig, és főleg meddig. Mikor jobb csendben maradni, és hol van az a vonal, ameddig még elüthető humorral, és szeretetteljes évődéssel a lázongás. A vita, az érvek ütköztetése a legősibb és legösztönösebb módja a problémák megoldásának. Ne szitkozódj, vitázz. Méltósággal és világosan fejezd ki frusztrációdat. Ne sírj, ne sajnáld magad, ne fordulj be, hanem világosan kommunikálj, tudd azonban mindig, hogy mikor kell ölelésre tárni a karod.

Mi a soha nem veszekedő párok titka? Hogyan lehet minimálisra csökkenteti az összetűzéseket?

Nem vádaskodnak. Tudják, hogy a szavaknak súlya van

Mérgező, sértő, önbecsülést, önértékelést pusztító szavak, melyek ütnek, kegyetlenül célba találnak, és sokáig ott maradnak fájón, gyógyulatlanul? Miért tesszük, ha később felemészt, mardos az önvád? Harmóniában élő párok felismerték ezt, nem becsmérelnek, dobálóznak manipulatív, mérgező szavakkal, és gondolkodnak, mielőtt beszélnek. Az asszertivitás azt jelenti: a szeretet nyelvén kommunikálunk. Arany középút a passzív, behódoló, alárendelt, illetve a fenyegető, agresszív, domináns magatartásforma között. Érzelmileg kibillenthetetlen maradok, nem drámázok, és nem hagyom, hogy az egom vegye át az irányítást, ne veszek semmit személyes támadásnak. Ezáltal úgy érvényesítem akaratomat, elképzeléseimet, szükségleteimet, hogy azzal nem bántom meg a társamat, és hozzásegítem ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek.

Tanultak a korábbi hibákból

Minden párnak végig kell haladnia a saját Passióján, tartja a mondás. Azok a párok, akik keveset vitáznak, tanultak korábbi hibáikból. Eljutottak arra a pontra, amikor megértették a valódi problémájuk gyökerét, megtanulták megoldani azokat, és az ilyen konfliktusokból szerzett tapasztalatokat okosan kiterjesztik a többi konfliktushelyzetre is. Mindig vannak emberek, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek, és vannak, akikkel fejlődünk, felfelé élünk. Tudunk-e együtt emelkedni? Alázat kell hozzá, döntés, és kitartás. Nincs lekötve a szemünk, pontosan látjuk a másik ember hibáit és gyengeségeit.

• harmónia konfliktus konfliktuskezelés párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!