Ez az év rólam fog szólni

Ma reggel, amikor felkeltem, és belenéztem a tükörbe, nem féltem kimondani, hogy mostantól erős leszek. Erősebb, mint valaha, és meg fogom valósítani a céljaimat, vágyaimat mindenáron.

Eldöntöttem, hogy mostantól kezdve én leszek a saját életem irányítója, mert csak én tudom, hogy mi a jó nekem. Én döntöm el, hogy hibázni akarok, vagy sem, és abból tanulni szeretnék-e vagy sem, jó kislány akarok-e lenni, és csendben megülni, vagy kinyitni a számat, ha kell, és igenis kiállni magamért. Nyilván mindkettőben hatalmas kockázat van. Az élet már csak ilyen, veszélyes, és kockázatos, de fejben dől el minden, és én már döntöttem, hogy jól fogom csinálni, mert boldog akarok lenni. Bízni fogok magamban. Nem fogok vissza nézni a múltba.

Csak a jelenben, a mának fogok élni. Élvezni fogok minden egyes pillanatot, ami boldoggá tehet. Mert sajnos az élet túl rövid ahhoz, hogy várjak. Reménykedni fogok az esélyekben, és kihasználom őket, amennyire tőlem telik. Hinni fogok a csodákban, mert tudom, hogy egyszer valósággá fognak válni. Hiszen az álmok azért vannak, hogy álmodozzunk. A vágyak, hogy vágyakozzunk, a célok pedig, hogy megvalósítsuk őket. Mert egy nőnek a legnagyobb fegyvere a magabiztossága, és a mosolya.

Ez az év rólam fog szólni - - - motiváló, motiváló gondolatok, újrakezdés,

Photo by gruizza / GettyImages

Tisztában vagyok vele, hogy lesz olyan, hogy a padlóra fogok kerülni, de felfogok állni, ahogy eddig is tettem, le fogom porolni a ruhámat, el fogom fogadni, és szeretni fogom önmagam. Úgy fogok minden nap felkelni, hogy az a nap rólam fog szólni. Nem fogok félni azt tenni, amit szeretnék. Nem fogok várni. Mert ugyan várhatok a megfelelő időre, hogy azt tegyem, amit a szívem diktál, de az én időm, akkor lesz, és én ezt ki fogom használni. Nem fogok könyörögni senkinek semmiért. Ha nem kellek majd, akkor nem kellek, majd megmutatom neki azt az ajtót. Aki nem akar majd barátkozni nem kell, nem erőszak a disznótor, de a segítségemet se kérje, mert lehet most már süket fülekre fog találni.

Ebben az évben nem akarok más lenni. Nem akarok megváltozni, mert én az vagyok, aki vagyok. Próbálok majd egy picit megértőbb lenni, türelmesebb, kedvesebb, mosolygósabb, vidámabb, szerethetőbb, figyelmesebb, lelkesebb, magabiztosabb, bízva benne, hogy az élet majd megjutalmaz.

Mert néha le kell ülni. Venni egy hatalmas nagy mély levegőt. Hiszen sajnos az élet rövid. Rövid ahhoz, hogy kihagyjak bármit is a különféle kifogások miatt. Rövid, hogy ne merjem kimutatni az érzelmeimet, rövid, hogy ne élvezzek minden percet, rövid, hogy mindig csak a „talán majd holnapot”, „majd valamikor máskort” mondjam. Mert nem tudhatom az élet mit produkálhat. Minden okkal történik, de én innentől kezdve türelmes leszek, küzdeni, harcolni fogok, és lehet, a végén sajnos fel kell, hogy majd adjam, hogy valami új, és jobb következhessen. Mert minden út végén van egy alagút. Csak rajtam fog állni, csak az én döntésem lesz, hogy bemegyek e rajta. És én be fogok, mert ez az év rólam fog szólni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!