A félelmek, mint fának a gyökerei, sok esetben összenőnek a vágyakkal. Vágysz valamire, de a vágyad eléréséig tartó út magában hordozza a félelmeket is. Ha kezeletlen marad a félelem, akkor érintetlen marad a vágy. Ennek felismerése útjelző lehet: ahol a félelem van, ott fejlődési lehetőség, ott szabadság vár.

Amikor a másik vágyik valamire, de mégsem tesz érte, akkor a legtöbb esetben a félelmei miatt nem indul meg. Ilyenkor próbálj meg ne értetlenül állni a helyzet előtt és azt sulykolni, hogy csinálja már, mert ezzel csak növeled a benne lévő feszültséget, hanem próbáld megérteni, kideríteni, hogy mitől fél az adott dologgal kapcsolatban.

‍Amikor valakivel együtt dolgozom, akkor tudom, hogy bármi is legyen a vágya az illetőnek, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen félelmei bújnak meg az adott vággyal kapcsolatban, mert ha ezt nem tesszük, akkor az illető az út során valahol szabotálni fogja magát.

‍

A félelem tudatosítása (elismerése, megnevezése, kibontása) újra cselekvőképessé tesz. Ha nincs tudatosítva, akkor a mélyből irányítja az életedet. Van, hogy nem könnyű rájönni és elismerni, hogy félünk. Ám az önmagunkhoz mért szeretetteli őszinteség gyógyító erejű. Emberi természetünkből adódóan nagyon sokunk igyekszik a legkisebb ellenállás felé haladni, arra, ahol simának és könnyűnek tűnik az út. A félelmek tudatos elkerülése később szenvedést szül. Mert ha nem a szíved útját járod, hanem azt, amelyik felé az elméd terelget (kinek az a feladata, hogy megvédjen téged, kvázi mindig a biztonság felé igyekszik vinni) akkor könnyen lehet, hogy a kényelmes, a kellemes úton leszel, de hiányozni fog a boldogság. Minden jó, csak a baj, hogy nem a te utadat járod. Azt az utat járod, amit az elméd kitalált neked.

• félelmek félelmek leküzdése önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!